Eltévedve az egyirányú úton

Bárkivel megtörténhet, hogy az életátmenetnek nevezett fontosabb fordulópontoknál megakad, s úgy érzi, egyedül nem találja meg a követendő utat. Fontos ilyen problémás korszak például a tinédzserkor, majd a pályakezdés, a házasságkötés, a gyermekvállalás, a szülők elvesztése, az életközépi problémák, a gyerekek kirepülése, a nyugdíjba menés, a házastárs halála jelenthetnek nagyobb lelki megterhelést. Az, hogy kiben mekkora lelki feszültség halmozódik fel, ugyanolyan személyiségfüggő, mint a megoldásához igénybe vett eszközök. Gyakran kevés vagy nem megfelelő ilyenkor a barátok, családtagok segítsége, mert ők különféle módon érzelmi kapcsolatban állnak az érintettel. Pozitív vagy negatív iránybe elfogultak, bizonyos mértékig maguk is bevonódtak a problémás helyzetbe. Ezért a kapcsolatuk akadályozza a tisztánlátást.

„Azoknak, akik valamilyen élethelyzeti nehézséget a saját eszközeikkel már nem tudnak megoldani, az életvezetési tanácsadás nyújthat segítséget – mondja Roboz Gabriella pszichológus, tanácsadó, az Iránytű Ifjúsági Mentálhigiénés és Tanácsadó Iroda munkatársa. De segíthet azoknak is, akik aktuálisan nem élnek át krízist, viszont az önismeret olyan szintjéig jutottak, hogy felismernek életükben visszatérő, tipikus mintákat, hibákat, elakadásokat. A szakember segítségével fel tudja tárni ezek gyökerét, majd hatékonyabb viselkedési módokat tudnak keresni. A tipikus életátmeneteken kívül bekövetkezhetnek az életkortól független, előre nem jósolható krízisek, például egy fontos személy elvesztése, valamilyen betegség, a szülők válása, vagy a munkahely elvesztése. Praxisom során mindenfajta problémával találkozom, de talán leggyakrabban az érzelmi veszteséggel, családi vagy párkapcsolati problémákkal, az emberi kapcsolatokkal kapcsolatos krízisekkel. Gyakoriak még a magányból, a beilleszkedési nehézségekből, önértékelési zavarokból fakadó problémák és az ezekhez tartozó szorongások. Fiataloknál sokszor találkozom pályaválasztási problémákkal, önállósodási, leválási nehzségekkel.”

A tanácsadási folyamat során végzett beszélgetések ugyanúgy zajlanak, mint bármely beszélgetés, amelyben a kliens – fontos, hogy nem páciens, hiszen nem beteg – megosztja a problémáit valakivel, akit a bizalmába fogad. Sokkal kevésbbé a tanácsadáson van itt a hangsúly, mint inkább a visszakérdezésen, tisztázó összegzésen. Ez inkább egy közös gondolkodás a kliens és a szakember között. A beszélgetések időtartamát a kliens személyisége, igénye és problémája határozza meg, de a konzultációk általában 10-20 alkalmasak. Később a kliens csak akkor jelentkezik, ha újabb nehézsége támadt, vagy szeretne valamit megbeszélni a tanácsadóval.

A tanácsadó nem vesz részt a magánéletben

Az életvezetési tanácsadás nem egy dirakt beavatkozás a személy életébe. Hiszen nyílt, közvetlen tanácsot sem ad, inkább segít rávezetni a megoldásra. A pszichológus sokkal inkább a feszültséget és érzelmeket tartalmazó, visszatükroző közegként van jelen a beszélgetésben. A hétköznapokat a kliens éli, ezért a konzultációkon megfogalmazott tisztázásokat, cselekvési alternatívákat ő próbálja ki a valóságban. A konzultáció tehát egyfajta tanulási folyamatként képzelhető el, amelyben a pszichológus és a kiens is tanár és diák is egyben, a „dolgozatok" pedig a hétköznapok.