Amikor a tettes is áldozat

[caption id="" align="alignleft" width="460"] A budapesti Schöpf-Mérei Kórházban volt először gyerekmentő inkubátor. A képen látható csecsemő az egyike azoknak, akik itt menekültek meg. FOTÓ: KALLUS GYÖRGY
[/caption]Magyarországon évente negyedszáz csecsemőgyilkosság válik ismertté, de ezt a számot némely pesszimista szakértők a valóságban legalább a duplájára becsülik, mert szerintük előfordulnak soha ki nem derülő cselekmények is.

A csecsemőgyilkosságok hazai és európai szakértője Cseres Judit pszichológus, aki a Rendőrtiszti Főiskola Rendészeti Kutatóintézetének munkatársaként másfél évtized alatt 197 hazai csecsemőgyilkosságot dolgozott fel. Kiderült: a legtöbb eset hátterében a létbizonytalanság áll. Az esetek 38,4 százalékában az anyák tettük okaként azt jelölték meg, hogy féltek a gyerek apjától.

„A vizsgált másfél évtizeden belül azokban az években, amikor rosszabb volt a gazdasági környezet, több ilyen eset történt – mondta Cseres Judit. – A legtöbb ilyen tragédia 1983-ban történt, akkor 38 felderített esetről tudtunk. Azt szoktam mondani, a csecsemőgyilkosságok számának alakulásáról rajzolt grafikont a társadalom lázgörbéjének is tekinthetjük. Azért is szoktam így fogalmazni, mert az, hogy ezek az esetek megtörténhetnek, egy társadalmi játszma eredménye. Azt nem lehet elhinni, hogy ezekről az esetekről nem tud a család és a környezet. Tudnak róla, csak eljátsszák, hogy nem tudnak, mert az az egyszerűbb.”

„Azok a krízishelyzetben lévő nők és asszonyok fordulhatnak hozzánk, akik úgy érzik, olyan helyzetben estek teherbe, amikor lehetetlen, hogy megtartsák születendő gyermeküket – mondta Budavári Zita. – Kerestek már bennünket a negyedik héten és a nyolcadik hónapban is, de az sem késő, ha megvárják, amíg a tolófájások jönnek. Az alapítvány a terhesség idejére lelki gondoskodást vállal anyaotthoni elhelyezéssel, segít az örökbeadásban is. Az is fontos, hogy mindent megteszünk azért, hogy az az anya, aki titokban akarja világra hozni a csecsemőjét, ezt valóban megtehesse, és se a családja, se a környezete ne tudja meg, hogy szült.”

Az alapítvány 1995 óta 530 gyermek megszületésénél segédkezett, és 810 terhes nővel foglalkozott. Ezeknek az eseteknek a felében adták örökbe gyermeküket az anyák. A civil szervezet azonban nemcsak a szüléskor és a terhesség idején áll a nők mellett, hanem sokat küzdöttek azért, hogy a jogszabályok változzanak Magyarországon. Nekik is köszönhető, hogy ma már lehet titokban szülni hazánkban, ahogy az is, hogy egy nem kívánt gyermeknek nem kell feltétlenül nevelőotthonban felnőnie. Vagyis csak azért egyetlen gyermeknek sem kellene meghalnia Magyarországon, mert a család nem tudja vagy nem akarja felnevelni.Cseres Judit azt tapasztalta: egy eltitkolt terhesség és egy elszigetelt terhes nő esetében törvényszerű, hogy tragédiával végződik a szülés. Az anya ugyanis kilenc hónapig titkolja állapotát, ami folyamatosan felfokozott idegállapotot idéz elő. Mire a szülés bekövetkezik, ez a pánik csúcsosodik. Tettére pont ezért nem úgy tekint, mint előre eltervezett gyilkosságra, sokkal inkább úgy él az agyában, mint egy olyan cselekmény, amellyel örökre megőrizheti a titkát.

A Taigetosztól a karóba húzásig

Kezdetben a csecsemőgyilkosságot a születésszabályozás eszközeként alkalmazták, leggyakoribb formája a gyermek magára hagyása volt. Az első ismert eset a bibliai Mózes története. Spártában a Taigetoszról lökték a mélybe a nem kívánt gyermekeket.

A kereszténység terjedésével született meg a jogi szabályozás: rokongyilkosságnak minősítették, amelyért csak az anyát tekintették bűnösnek. V. Károly törvénye szerint a büntetés élve eltemetés vagy karóba húzás volt. Angliában is halál várt az újszülöttjét megölő anyára, akárcsak a korabeli Magyarországon, ahol a gyermek kitételét is gyilkosságnak tekintették.

A XVIII. század második felétől fordult a figyelem az anya felé, a körülményeire, hátrányos helyzetére. Így kezdett az infanticídium az emberölésnél enyhébb elbírálás alá esni. A XIX. századra pedig szinte általánossá vált a csecsemőgyilkosság enyhébb elbírálása.

Magyarországon – a jogszabályok szerint – ezeket a nőket gyilkosnak tekintik, emberölésért kerülnek börtönbe. Ráadásul a börtönhierarchia legaljára: mindenki megveti őket, amíg leülik a büntetést.

A szigorú hazai gyakorlattal szemben az európai országokban figyelembe veszik, hogy az anyák általában beszűkült tudatállapotban követik el tettüket. A skandináv országokban és Írországban például egyértelműen betegként kezelik őket. Németországban, Belgiumban, Finnországban a büntetés legfeljebb három év börtön lehet, de szinte soha nem letöltendő büntetésre ítélik az anyákat, inkább terápiára küldik őket.

Cseres Judit szerint fontos tisztázni, hogy mit jelent a betegség. Igaz ugyan, hogy szüléskor különleges tudatállapotban van a nő, ám az esetek döntő részében nem lehet azt mondani a gyermeküket megölő anyákra, hogy pszichiátriai szempontból betegek. „A legfontosabb a segítség lenne, ha ezek az anyák megélhetnék a gyászukat, és a családdal együtt terápián vehetnének részt, ma azonban erre nincs mód” – mondta Cseres Judit.

Törekvések azért vannak. 1996 óta már 22 helyre telepítettek kórházak elé babamentő inkubátorokat az országban. Ezekben az anyák mindenféle következmények nélkül elhelyezhetik gyermeküket, akit ha megmenekül, örökbe adnak. A legtöbbe eddig egyetlen újszülöttet sem tettek, ugyanakkor több csecsemőgyilkosság is történt ugyanezen idő alatt szinte minden helyen.

[caption id="" align="alignleft" width="460"] Ma már több mint húsz kórházhoz telepítettek hasonló inkubátort. FOTÓ: KALLUS GYÖRGY
[/caption]Több orvos mégis úgy gondolja, hogy a gyilkosságok visszaszorításához leginkább a vidéki inkubátorok számát kellene növelni. Az ilyen esetek 90 százalékát ugyanis nem a nagyvárosi, hanem a falun, tanyán élő nők követik el, míg az inkubátorok a főváros vagy a nagyobb vidéki városok kórházai előtt vannak. Ezeknek a nőknek sokszor sem pénzük, sem segítségük nincs, hogy odáig eljussanak.

Csecsemőgyilkosságokról pontos statisztika az elmúlt évekből nem ismert, de a becsült adatok arról tanúskodnak, hogy javult valamit a helyzet. A tragédiák elkerüléséig azonban lenne még bőven mit tenni.

Cseres Judit azt tartja: a csecsemőgyilkosságok megelőzhetők lennének, ha a fiatal nők már kisgyermekkortól az éppen aktuális értelmi szintjüknek megfelelő egészségügyi felvilágosítást kapnának. Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány vezetője is azt mondta: legalább az általános iskola hatodik osztályában kellene elkezdeni a felvilágosítást. Elmondani a lányoknak, mit tehetnek egy félresikerült aktus után, ahogy azt is, hogy az abortuszon kívül milyen más megoldás létezik, ha teherbe esnek. Ezt ugyanis ma legfeljebb az internetről tudhatják meg, a falvakban élő fiatal lányok talán még onnan sem. Akkor nem fordulna elő az, ami nemrég Kecskeméten és Pécsett, ahol a kórház előtti inkubátor közelében, egy kukában találtak halott csecsemőt.

Tragédiák az elmúlt hónapokban

Május 12-én Tinnyén egy 16 éves lány megszülte gyermekét, majd papírt tömködött a szájába és megfojtotta. A halott csecsemőt a lány családja találta meg.

Május 21-én emésztőgödörbe dobta újszülött csecsemőjét egy fiatal anya Kecskeméten. Az egészségesen született kislányra holtan találtak a rendőrök.

Augusztus 24-én Dunaföldváron egy 19 éves lány egyedül szülte meg kisbabáját, majd egy paplannal megfojtotta. Az esetre úgy derült fény, hogy a nő erősen kivérzett állapotban kórházba került.

Szeptember 4-én egy törülközőbe csomagolt, néhány napos csecsemőt találtak a miskolci Vasgyári Kórház egyik épületének emeleti lépcsőfordulójában. A 3,6 kilós kisfiú egészséges, és azért hagyták a lépcsőn, mert a kórház előtt nem volt inkubátor.

Szeptember 5-én halott újszülöttet találtak Tatabányán, a bokrok között, egy lakótelep közelében. Az egészségesen világra hozott csecsemőt megfojtották és magára hagyták.

Szeptember 7-én halott újszülöttet találtak egy ház emésztőgödrében, Mocsán. A 33 éves asszony ugyan felhívta a kórházat, hogy tolófájásai vannak, de végül nem ment be szülni. A kórház értesítette a mentőket és a rendőrséget, akik megtalálták a halott gyermeket.

„Azok a krízishelyzetben lévő nők és asszonyok fordulhatnak hozzánk, akik úgy érzik, olyan helyzetben estek teherbe, amikor lehetetlen, hogy megtartsák születendő gyermeküket – mondta Budavári Zita. – Kerestek már bennünket a negyedik héten és a nyolcadik hónapban is, de az sem késő, ha megvárják, amíg a tolófájások jönnek. Az alapítvány a terhesség idejére lelki gondoskodást vállal anyaotthoni elhelyezéssel, segít az örökbeadásban is. Az is fontos, hogy mindent megteszünk azért, hogy az az anya, aki titokban akarja világra hozni a csecsemőjét, ezt valóban megtehesse, és se a családja, se a környezete ne tudja meg, hogy szült.”

Az alapítvány 1995 óta 530 gyermek megszületésénél segédkezett, és 810 terhes nővel foglalkozott. Ezeknek az eseteknek a felében adták örökbe gyermeküket az anyák. A civil szervezet azonban nemcsak a szüléskor és a terhesség idején áll a nők mellett, hanem sokat küzdöttek azért, hogy a jogszabályok változzanak Magyarországon. Nekik is köszönhető, hogy ma már lehet titokban szülni hazánkban, ahogy az is, hogy egy nem kívánt gyermeknek nem kell feltétlenül nevelőotthonban felnőnie. Vagyis csak azért egyetlen gyermeknek sem kellene meghalnia Magyarországon, mert a család nem tudja vagy nem akarja felnevelni. Tragédiák az elmúlt hónapokban Május 12-én Tinnyén egy 16 éves lány megszülte gyermekét, majd papírt tömködött a szájába és megfojtotta. A halott csecsemőt a lány családja találta meg.

Május 21-én emésztőgödörbe dobta újszülött csecsemőjét egy fiatal anya Kecskeméten. Az egészségesen született kislányra holtan találtak a rendőrök.

Augusztus 24-én Dunaföldváron egy 19 éves lány egyedül szülte meg kisbabáját, majd egy paplannal megfojtotta. Az esetre úgy derült fény, hogy a nő erősen kivérzett állapotban kórházba került.

Szeptember 4-én egy törülközőbe csomagolt, néhány napos csecsemőt találtak a miskolci Vasgyári Kórház egyik épületének emeleti lépcsőfordulójában. A 3,6 kilós kisfiú egészséges, és azért hagyták a lépcsőn, mert a kórház előtt nem volt inkubátor.

Szeptember 5-én halott újszülöttet találtak Tatabányán, a bokrok között, egy lakótelep közelében. Az egészségesen világra hozott csecsemőt megfojtották és magára hagyták.

Szeptember 7-én halott újszülöttet találtak egy ház emésztőgödrében, Mocsán. A 33 éves asszony ugyan felhívta a kórházat, hogy tolófájásai vannak, de végül nem ment be szülni. A kórház értesítette a mentőket és a rendőrséget, akik megtalálták a halott gyermeket. A Taigetosztól a karóba húzásig Kezdetben a csecsemőgyilkosságot a születésszabályozás eszközeként alkalmazták, leggyakoribb formája a gyermek magára hagyása volt. Az első ismert eset a bibliai Mózes története. Spártában a Taigetoszról lökték a mélybe a nem kívánt gyermekeket.

A kereszténység terjedésével született meg a jogi szabályozás: rokongyilkosságnak minősítették, amelyért csak az anyát tekintették bűnösnek. V. Károly törvénye szerint a büntetés élve eltemetés vagy karóba húzás volt. Angliában is halál várt az újszülöttjét megölő anyára, akárcsak a korabeli Magyarországon, ahol a gyermek kitételét is gyilkosságnak tekintették.

A XVIII. század második felétől fordult a figyelem az anya felé, a körülményeire, hátrányos helyzetére. Így kezdett az infanticídium az emberölésnél enyhébb elbírálás alá esni. A XIX. századra pedig szinte általánossá vált a csecsemőgyilkosság enyhébb elbírálása. A budapesti Schöpf-Mérei Kórházban volt először gyerekmentő inkubátor. A képen látható csecsemő az egyike azoknak, akik itt menekültek meg. FOTÓ: KALLUS GYÖRGY Ma már több mint húsz kórházhoz telepítettek hasonló inkubátort. FOTÓ: KALLUS GYÖRGY Baba -->