Szerződésben a tinédzserrel

Odamorgott köszönések, feszült hangulat, ki nem mondott aggodalmak, felgyülemlett sérelmek – jellemző problémái a kamaszkori szülő-tinédzser kapcsolatnak, amiket minden család máshogy vészel át. Van, hogy elmúlik, van, hogy tovább mérgesedik a viszony, és a fizikailag felnőtt, szellemileg kevésbé érett gyerek már azt sem árulja el, mikor hová megy, és mikor jön haza. Amikor a helyzet nagyon elmérgesedik, és mindkét félben megvan a hajlandóság a változtatásra, akkor tud segíteni egy úgynevezett kamaszmediátor.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] A serdülőkor nehéz időszakát alaposan megérzi a család is. FOTÓ: AS
[/caption]„A mediáció hatékony és gyors vitarendező módszer a megromlott szülő-gyermek viszonyban, de ez csak akkor érvényesül, ha mindkét fél egyformán óhajtja a probléma megoldását” – mondja Vajda Boglárka mediátor. – A módszer kicsiknél nem alkalmazható. Legalább 12-13 évesnek kell lennie ahhoz a gyereknek, hogy megértse, mi történik vele, és felfogja, mi az ő szerepe ebben a szituációban. A mediáció előnye, hogy a családterápiás foglalkozásokkal szemben ez rövid, akár egy alkalomból álló foglalkozás is lehet. Hiszen, ha a megfelelő kommunikáció helyreállt a családtagok között, többet nem kell visszajönniük. A közösen eltöltött idő alatt tulajdonképpen megbeszéljük, melyik félnek mi a problémája, és közösen próbálunk megoldást keresni rá. Például, ha a gyerek mindig szétdobálja a holmiját, vagy nem jön haza időben, a szülő pedig túl gyakran ellenőrzi őt, esetleg túl szigorú szabályokat követel meg tőle, akkor megpróbáljuk ezeket az elvárásokat kicsit közelíteni egymáshoz. Végül mindazt, amiben megállapodtunk, írásban rögzítjük. Ez olyan, mintha szerződést kötne egymással a szülő és a kamasz. A gyerek megígéri, hogy ezentúl hazatelefonál este, ha tovább marad valahol, a szülő ezért cserébe nem hívogatja félóránként. Éppen ezért szükséges a megbeszélteket írásban is rögzíteni, hogy otthon mindenki következetesen tudja tartani magát az abban foglaltaknak.”

„Mosogatok, ha elfogadod a barátom”

A legtipikusabb problémák, amelyekkel a szakember találkozik, amikor a gyerek nem avatja be szüleit az életébe, nem beszélget velük, nem jár iskolába, rendetlen, megbízhatatlan, vagy olyan társaságba jár, ami a szülőknek nem szimpatikus. Mindezek megoldásáért cserébe gyakran rendszeres zsebpénzt ígérnek a szülők, több türelmet, vagy elfogadnak néhány eddig nem kedvelt barátot, akit ezután a gyerek akár fel is hívhat magához. Aki mediátor szakemberhez fordulna, a helyi önkormányzat családsegítő központjában érdeklődhet utána.

A szakember többször találkozott már olyan helyzettel is, amikor a szülők rendre csak az elvárásaikat közölték gyermekükkel, s a vele kapcsolatos dicséreteket, pozitívumokat nem osztották meg vele. Ettől a kapcsolat lassan elmérgesedett, s a fiú kezdett hanyagul, egyre rendetlenebbül viselkedni. Végül a beszélgetéseken kiderült, hogy az édesanya mennyire hálás a fiának olyan apróságokért, hogy minden nap hazaviszi az öccsét az iskolából. A köztük történt megállapodás egyik fő momentuma például az volt, hogy az elvárások mellett a dicséreteket is ugyanúgy osszák meg a fiúval.

„Ha már egy kamasz eljön a szülővel egy beszélgetésre, az azt bizonyítja, hogy nyitott a megoldásra – folytatja Vajda Boglárka. – A közösen megalkotott megállapodásnál azonban fontos, hogy ne legyen egyensúlytalanság. Megközelítőleg ugyanannyi ígéretet kell tennie mindkét félnek ahhoz, hogy ne csak egy újabb nevelési próbálkozás legyen a dologból. Ahogy szintén fontos az is, hogy a szülő is elfogadja: neki ugyanúgy áldozatokat kell hoznia a békéért. Itt nem szabad szankciókat bevezetni, és ha az első két-három alkalom után nincs változás, akkor családterápiára van szükség, ahol a dolgok mélyére ásnak a terapeuta segítségével.”