Minden gyerek tudja mi a dolga, csak feszegeti a határokat

Az a kisgyerek, aki augusztusban már minden nap a táskáját pakolgatta ki-be, és egész nyáron iskolásat játszott, az ősz végén máris azzal jön haza minden nap, hogy többet nem szeretne suliba menni. A szülők rendszerint ilyenkor elkeserednek, és szomorúan tudomásul veszik, hogy ez az időszak hamarabb bekövetkezett, mint gondolták volna. Mégsem szabad a helyzetet egy nemtörődöm legyintéssel elintézni.

„Annak, hogy a gyerek néhány hónap után unalmasnak találja az iskolát, változatos okai lehetnek – mondja Pusztai Éva tanulásmódszertan tréner. Az egyik leggyakoribb ok, amikor a kicsi úgy kerül iskolába, hogy már tud olvasni, néhány szót leírni, és egész ügyesen számol. Ekkor az első hetekben hirtelen lepipálja az osztálytársait, majd elkezd unatkozni, hiszen nincs mit csinálnia az órákon. Rájön, hogy az oviban sokkal jobb volt, hiszen általában azt játszott, amit akart, míg a suliban ha kész van a feladattal, csöndben kell ülnie, és várnia a többiekre. Ez tényleg unalmas dolog lehet.”

Ennek a szituációnak azonban pont az ellenkezője is gyakran előfordul. Ha a nebuló már az első hetekben elvesztette a fonalat, és ezt a tanító néni nem vette észre, vagy valamiért nem kezeli, akkor a tanagyaggal tovább haladva a lemaradt diák már nem tud visszakapcsolódni a munkába. Ilyen esetekben szintén unalmassá válnak számára a tanórák, hiszen olyan témákat kell végighallgatnia, amikből egy kukkot sem ért.

„A megoldás ezekben az esetekben nem az, hogy a szülő próbálja meg otthon behozni a gyerek lemaradását – mondja Pusztai Éva. Erre való a tanítók órakeretébe épített korrepetáló óra, amikor külön foglalkozással felhozható a kisdiák a többiek szintjére. Gyakran azonban a gyerekeket túl korán, szociálisan vagy érzelmileg éretlenül íratják iskolába. Ennek az a veszélye, hogy hamar elfáradnak, nem bírják türelemmel és figyelemmel követni a negyvenöt perces órák menetét. A fáradtságnak pedig az órákon többnyire unatkozás, és valami más elfoglaltság keresése a vége.

Ha túl nagy a szakadék a gyerek tűrőképessége és a követelmények között, érdemes lenne a szülőknek megfontolniuk egy másik, játékosabb, lazább iskolába iratkozást – akár évközben is.”

A gyerek fejlettségétől és képességeitől függetlenül azonban az sem kizárt, hogy nem a tanulóval, hanem az iskolával van gond, tehát az órák tényleg unalmasak. Nem minden tanító tudja úgy kitölteni a fennálló negyvenöt percet, hogy az folyamatosan lekössön ennyi kisdiákot. E tekintetben a szülők csak annyit tudnak tenni, hogy megpróbálnak a lehetőségeikhez mérten olyan iskolát választani, ahol szimpatikusak a tanítók módszerei.