Igaz történet: Lecsapott rám a zsaroló kéjencpár

Csaba barátom az egyik ügyfele lakásavatójára invitált. Nemrégiben újította fel az otthonát, és ő megígérte a csinos, facér hölgynek – akiről már annyit áradozott –, hogy engem is magával visz.
– De mit keresnék én ott! Hiszen te vagy a meghívott…
– Szinte könyörgött, hogy vigyelek magammal! Komolyan. Rengeteg barátnője lesz ott és kevés pasas. Jó lenne, ha erősítenénk a férfiak táborát. Ugye eljössz?
– Hát, nem is tudom… Mit mondjak otthon? Igaz, hogy Éva nem féltékeny típus, de azért csak furcsa lesz neki, hogy szombat este programom van.
– Bízd rám! Majd én elintézem. Megmondom, hogy nekem kell valamit segítened. Mondjuk, össze kell szerelnünk az új előszobabútort. Ami egyébként félig igaz is. Csak éppen nem te segítesz majd, hanem a szomszédom.

Izgatottan készültem a partira, hiszen a kisfiam születése óta nem volt részem ilyen buliban.
Barátom bemutatott a csinos háziasszonynak, átadtam a bort és a virágot, majd miután körbevezettek a felújított lakásban, bemutattak a már ott lévő társaságnak.

A tágas nappaliban volt a rögtönzött táncterem. Kellemes zene szólt, hangulatos lámpák világították be a szobát, de még senki nem táncolt, mindenki cseverészett valakivel. Szerencsére akadt egy szakmabeli a társaságban, így velük beszélgettem, miközben sorra gyülekeztek a vendégek.
Elég emelkedett volt már a hangulat, mire az utolsó meghívott is megérkezett. A háziasszony pezsgőt töltött a poharakba, köszöntötte a barátait, ismerőseit és kérte, igyunk a szép, új lakására. Ezután valaki lekapcsolta a villanyt, majd kis idő múlva hatalmas, tűzijátékos gyertyával díszített torta került elő a konyhából. Ezzel köszöntöttük az egyik lányt, akinek aznap volt a huszonötödik születésnapja.
Akik be voltak avatva a rögtönzött ünnepségbe, ajándékokkal kedveskedtek Zsuzsinak, az ünnepeltnek. Csak én feszengtem a sarokban, és azon gondolkodtam, hogyan tudnék kikecmeregni ebből a kellemetlen helyzetből. Végül én is odamentem az igen szexi lányhoz, és ajándék híján jókívánságom kísérőjeként két puszit adtam az arcára.
– Ne haragudj, hogy nem hoztam neked semmit, de tulajdonképpen én csak egy potyavendég vagyok, és senki nem szólt, hogy a lakásavató mellett a te születésnapod is most van…
– Semmi baj. Nekem az is elég, hogy idejöttél, rám mosolyogtál és felköszöntöttél. Hogy a pusziról ne is beszéljek – mondta olyan csábosan, hogy egy pillanatra elfelejtettem, nős vagyok, gyerekem van, és Éva forró csókokkal vár otthon. Csak a karikagyűrű égette az ujjamat. Izgatottan tekergetni kezdtem.

Amikor a lassú zenét, pergőbb ritmusú szám váltotta fel, többen táncolni kezdtek. Felkértem a háziasszonyt, aki a szoba közepére vezetett. Kedvesen mosolygott és nagyon jól táncolt. Amikor lekérték tőlem, kimentem a konyhába, ahol a szebbnél szebb hidegtálak kínálták magukat. Lehuppantam az egyik székre.
Nem sokkal később Zsuzsi is csatlakozott hozzám. Épp a sonkás szendvicsemből falatozgattam, amikor Zsuzsi elvette a gyümölcsös tálról az egyik epret, beporcukrozta és leheletnyit csücsörítve bekapta. Mindezt olyan érzékien tette, hogy egyből beindult a fantáziám. Próbáltam a szendvicsemre koncentrálni, de nem ment. Lopva mindig a szájára pillantottam. Természetesen tisztában volt vele, milyen hatással van rám, ezért a következő eper után a banán következett. Hadd ne részletezzem, mennyire felizgatott!
Amikor úgy tűnt, befejezte a gyümölcsös szeánszát, a táncparkettre húzott. A rokinál még nem is volt baj, de amikor a magnó érzelmes, lassú számra váltott, elvesztem. Úgy bújt hozzám, mint egy kis macska és az andalító zene ritmusára, összetapadva kezdtünk lépkedni. Kemény mellét az enyémhez nyomta, majd mintha mindez véletlen lett volna, hátradőlt és félszegen elmosolyodott. Amikor a fejét a vállamra hajtotta, a nyakamon éreztem forró leheletét. Mélyen beleszippantottam illatos hajába, és éreztem, hogy elönt a vágy.

Aztán pihentünk egy kicsit. Épp jókor, mert hamarosan újabb vendég érkezett – mint kiderült, Zsuzsi férje, aki valamilyen vállalati rendezvényről ugrott át ide. Ekkor jöttem csak igazán zavarba. A furcsa helyzet tovább bonyolódott, amikor Zsuzsi megkérte a férjét, hogy töltsön a poharakba a házi szilvapálinkából, hogy mi hárman koccinthassunk.
– A találkozásunkra! És a szexre! – mondta Zsuzsi, és jelentőségteljesen a szemembe nézett.

– Hármunkra! – csatlakozott hozzá a férje is, majd legnagyobb meglepetésemre így folytatta: – Tudod, nálunk így szokás. Talán furcsa lesz, amit most mondani fogok, de mi – nézett Zsuzsira – mindig őszinték vagyunk. Nagyon fiatalon kerültünk össze, imádjuk egymást, de ennek ellenére mindkettőnknek kell a változatosság. Ezért néhány éve nyitott házasságban élünk, kölcsönösen elnézzük egymás félrelépését. Egy-egy kis szexis kaland nemhogy megrendítené a házasságunkat, hanem ellenkezőleg. Még jobban összeköt minket. Látom, tetszel Zsuzsinak. Nekem nincs ellenvetésem egy kis kaland ellen. Ugye, te is akarod?
– Hát, tény, hogy nagyon csinos, kívánatos nő, de… – hebegtem kínos zavaromban. Sok kínos szituáció volt már az életemben, kaland is akadt néhány, de olyan férjjel még nem találkoztam, aki tálcán kínálta volna a feleségét.
– Na, tetszem? – kérdezte Zsuzsi kacéran, szeme csillogott a vágytól.
– Igen, persze.
– Akkor, ha gondolod, indulhattok is – mondta a férje. – Menjetek nyugodtan, nekem úgyis van még itt egy kis dolgom.
– Igen, csak rendbe szedem magam – feleltem.
Idegen arc nézett vissza a fürdőszobatükörből. Idegen, vágytól felajzott férfit láttam, ugyanakkor bizalmatlant és kételkedőt. Megpróbáltam hideg vízzel csillapítani vágytól égő arcomat.
– Jól láttam, hogy Zsuzsiéknak sikerült beszervezniük? – lépett a fürdőszobába Csaba.
– Miből gondolod?
– Van szerencsém közelebbről is ismerni azt a nőt. Nagyon kívánod? Belemész egy ilyen kalandba?

– Nem mondom, hogy nem izgatott fel, de furcsa ez az egész helyzet. Meg aztán otthon vár Éva…
– Akkor jó. Mert mindenáron lebeszélnélek róla. Tudod, ők egy igen furcsa pár. Egymást hergelik a közös hancúrozással. Ugyanis Gábor is jelen van ilyenkor.
– De azt mondta, hogy ő még itt marad.
– Egy darabig. Aztán siet haza, hogy bekapcsolódjon. A hozzád hasonlók csak játékszerek Zsuzsi vágyainak kielégítésére, de a főszereplő mégiscsak a férj. Hidd el nekem, jól tudom – mondta keserűen, majd folytatta. – Szerencsére én abban az időben facér voltam, így nem tudtak megzsarolni a rólam készült fotókkal. Mert általában még azt is készít az a perverz disznó az újdonsült párocskáról. Aztán azzal zsarolja az alkalmi szeretőt, ha annak éppen nincs kedve „beugrani”, amikor Zsuzsi arra vágyna.
Egyből kitisztult a pálinkától és a vágytól túlfűtött agyam. Amúgy sem kívántam hármasban hancúrozni, nemhogy még a családomat is tönkretegyem vele!
Gyorsan elbúcsúztam a háziasszonytól és Csabától, majd indultam haza. A furcsa párocska meg tehetett felőlem, amit csak akart.

Mire hazaértem, egészen kitisztult a fejem.
– Nagyon elfáradtatok? – kérdezte Éva félálomban, a bútorszerelésre gondolva.
– Hát, alaposan megdolgoztatott – feleltem Zsuzsira gondolva. – De azért sosem vagyok annyira fáradt, hogy ne babusgassalak. Igaz? – húztam magamhoz törékeny, karcsú testét, és arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, amiért bűntudat nélkül, szabadon élvezhetem azokat a csodálatos perceket, amikor egymásba forrunk Évával.

További érdekes anyagok:

- Rosszabb volt, mintha megcsalt volna >>>

- 40 évesen ismertem meg az igazi gyönyört >>>