Szimpla felelőtlenség vagy betegség eljátszani a családi vagyont?

Magyarországon az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a játékbetegek száma, a felnőtt népesség egy-két százaléka – tehát három-négyezer ember – tekinthető függőnek. Négyötödük egyébként kamaszkorban, lottómániával kezdi. A totózás-lottózás után 25-30 éves korukra kerülnek teljesen a szerencsejátékok befolyása alá. Negyvenéves korukra sokuk kísérel meg öngyilkosságot. A férfiak hajlamosabbak a függőségre, mint a nők.

Világméretű betegség

Egy felmérés szerint a felnőtt olaszok 58,8 százaléka vesz részt rendszeresen valamilyen szerencsejátékban. Többségük egyedülálló férfi. Az olaszok évente 30 milliárd eurót költenek szerencsejátékokra. Las Vegas – a szerencsejátékok fellegvára – környékén kétmillió játékőrült él. A britek országos felmérése szerint az ország népességének 0,6 százaléka, azaz mintegy 360 ezer ember szerencsejáték-függő.

Mégsem lesz mindenkiből játékfüggő az első lottószelvény kitöltése után. „Nem feltétlenül beteg az, aki szeret játékgépen játszani. A játék akkor válik betegséggé, ha valakinél hiányérzetet vált ki, ha nem játszhat” – mondta kérdésünkre Funk Sándor addiktológus. A Nyírő Gyula Kórház főorvosa szerint a játékfüggőség a valódi érzelmek, emberi kapcsolatok pótlására szolgál: „A betegek a játékban élik ki érzelmeiket, másban nem találnak lelki kielégülést.” Segítségre pedig éppúgy szükségük van a játékfüggőknek, mint az alkoholistáknak. „A játékfüggőkre jellemző, hogy nincs betegségtudatuk, kezelésükre a pszichoterápia a legjobb módszer” – mondta Funk.

A klinikai segítség mellett önsegítő csoportok is léteznek. A Névtelen Szerencsejátékosok az alkoholistákhoz hasonlóan csoportokban beszélik meg problémáikat egy absztinens vezetővel. Azt azonban tudni kell, hogy az absztinencia – amikor szünetel a játék – nem egyenlő a felépüléssel, egy függő sosem nevezhető gyógyultnak.