A világ első távcsöve hatezer éves, kőből van, és nincs benne lencse

Egy csapat csillagász azt vizsgálja, lehetséges-e az, hogy már hatezer évvel ezelőtt is távcsövet használtunk az ég kémlelésére. A tudósok a Királyi Csillagászati Társaság éves találkozóján álltak elő elméletükkel Nottinghamben. Egy portugáliai kőkamrát vizsgálnak, mely a bentről figyelőnek nagyítólencsék és tükrök nélkül ad tisztább képet a csillagos égről annál, mint amit a szem az építményen kívül észlel.

Az éjszakai égbolt színe, azaz a szemünket érő éjjeli fények nagyban befolyásolják azt, hogy mit látunk. A csillagászok szerint elődeink is rájöhettek erre, és ezért építhettek a portugáliaihoz hasonló mesterséges barlangokat. A Carregal do Sal-beli hosszúkás kamra szűk bejárata és folyosója éjjel kiszűri a nem kívánt fényt, lehetővé téve ezzel azt, hogy akkor is lássuk a csillagokat az égen, amikor ez szabad szemmel nem sikerülne.

A tudósok szerint ezek a kamrák nem csak a történelem első csillagvizsgálói lehettek, de megszentelt helyek is voltak, és beavatási szertartásokat tartottak itt. Elképzelésük szerint az alany ebben a távcső-sírboltban töltötte az éjszakát, ahol nem érte természetes fény, csak az, ami a szűk bejáraton beszűrődött, és végigsöpört az ősök maradványain.

Keleti irányú kilátás a portugál kamra-távcsőből

A vizsgált kamra az Aldebaranra, a Bika csillagkép főcsillagára néz. A csillagászok szerint ez  szándékos lehet. Azt mondják, elődeink tudatosan kémlelték a kamrából az eget, az Aldebarant keresve. Amikor az először tűnt fel az évben, hosszú távollét után, az jelezte nekik az évszakváltást. Sőt, akár a csillag feltűnéséhez is igazíthatták a vándorlást a nyári hajlékokra.

A kutatók azt mondják, ez valami titkos tudás lehetett elődeinknél, amivel csak a vezetők rendelkezhettek, mert a csillag odakint, szabad szemmel nem látható, csakis a sötét kamra mélyéről.