Élet, erő, energia – ezt adja majd önnek is a CSÓTÁNYTEJ

Ha van rovar, amitől undorodunk, az a csótány, mégis úgy tűnik, a jövőben az ő tejüket kortyolva leszünk majd erősebbek és egészségesebbek. A csótánytej ugyanis kiemelkedő mennyiségű fehérjével, zsírral és cukorral van felszerelve – a tudósok most vizsgálják annak a lehetőségét, hogyan lehetne emberi fogyasztásra is alkalmassá tenni az ízeltlábúak bébitápszerét.

Egy nemzetközi, amerikai, indiai, kanadai, francia és japán kutatók összefogásával végzett vizsgálat azt mutatta ki, hogy a csendes-óceáni csótány (diploptera punctata) olyan tápszerrel eteti az utódait, mely háromszor annyi fehérjét, cukrot és zsírt tartalmaz, mint a bölénytej, és négyszer annyit, mint a tehéntej.

A kutatócsapat azért a csendes-óceáni csótányt kezdte el vizsgálni, mert ők az egyetlen csótányfaj, melynek egyedei elevenszülők, és az utódok táplálása is az emlősökéhez hasonló módon történik. Ugyanakkor a csótányok bébiétele nem a mi fogalmaink szerint tej, hanem valójában olyan folyadék, mely fogyasztás után proteinkristályokat épít a csótánybébik gyomrában.

A tudósok kivonták a kristályokat a csótánybébik gyomrából, elemezték őket, és arra jutottak, hogy a tápanyagdússágon túl teljes élelmiszerek is, mert fehérjéket, esszenciális aminosavakat, lipideket és cukrokat is tartalmaz, szóval nem csoda, hogy ennek a csótányfajnak az utódai nagyobbra nőnek bármelyik kollégájuknál. A kristályképződés pedig csak elsőre tűnhet furcsának, mert az inzulin is kristályos formában tárolódik a szervezetben, mutattak rá.

Az elképzelés az, hogy a csótánytej alapján emberek számára is értékes táplálékot lehetne gyártani. A távlati cél a tömegtermelés, de először vissza kell fejteni, pontosan hogyan is képződik a tej maga. Ez még odébb van, de könnyen elképzelhető, hogy a jövőben majd csótánytejtől leszünk egészségesek – végül is, a nem szívesen látott ízeltlábúak elvileg még egy atomkatasztrófát is vígan túlélnének, szóval csak tudnak valamit.

És hogy milyen ízű a csótánytej? Borzongató a kérdés, de a csapat egyik kutatója, Leonard Chavas már erre is tudja a választ, ugyanis vesztett egy fogadáson, melynek a tétje az ízeltlábú-üzemanyag megkóstolása volt. Chavas azt mondja, a tejnek nincs különösebb íze, de el tudja képzelni, hogy egyszer majd fagyit gyártunk belőle, „mézes ízesítéssel, ropogós darabokkal”. Ínycsiklandóan hangzik, nem igaz?