2009.07.18. 07:00
Nem sül le a bőr a képükről(?!)
Messze vannak már azok az idők, amikor a hölgyek térdig érő fodros fürdőruhában jelentek meg a vízparton, és nem is sírja vissza senki. (Vagy aki igen, az nem jár strandra.) De ebben a fene új évezredben a szabadság kezd egy kicsit átlendülni a ló túloldalára, ahol inkább bunkóság lakik, nem illem.
Történt egyszer, hogy a zsúfolásig telt strandon egy fiatal lány úgy gondolta, neki most feltétlenül demonstrálnia kell barátja iránti odaadó szeretetét, valamint túlfűtött szexuális kívánalmait. Ezért a heves csókolózásból vad tapizás és ölelkezés lett, mely (ha a lányon múlt volna) azonnali aktusba csap át, hacsak a fiú pironkodásból nagy nehezen le nem állítja. A szomszéd törülközőn pedig ovisok nézték csöpögő fagyival a kezükben az eseményeket, s természetesen rögtön anyjuknak szegezték a kérdést: mit csinálnak? Kínos. A szituációra több reakció is adható, tessék a legszimpatikusabbat kiválasztani:
„Játszanak, szívem!” – mondhatná az anyuka, majd megpróbálja más irányba terelni a gyerekek figyelmét. Ami, mint tudjuk, kicsik nagy kérdéseinél nem is olyan könnyű.
„Nem szégyellik magukat? Ne itt csinálják!” – törhetne ki az erénycsősz mama, amire a fiatalok vagy tényleg abba hagyják, vagy (és ez általában gyakoribb) visszaszólnak, hogy ne irigykedjen, ha nem tetszik, mehet máshová a gyerekeivel.
Ha szememet erről a kis színjátékról a part felé fordítom, a következőket látom: anyuka játszana totyogó kislányával a vízben, ha nem a következőkkel lenne elfoglalva: hogy a lánya felé úszó cigarettacsikkeket hesegesse a vízfelszínen, és megfelelő távolságba kerüljön az éppen a frizbiért közelharcot vívó benga srácoktól. A büfénél azt tapasztalom, szinte senkit nem érdekel ha kismama áll a sorban, sőt sokan még vígan rá is gyújtanak mellette – elvégre szabad levegőn vagyunk. A fokhagymás lángosért vívott ádáz harcban pedig megszűnik az emberek intim szférája, izzadva, egymáshoz érve, szuszogva tolonganak a legfrissebb szeletekért.
És ekkor elgondolkoztam valamin: valahogy régen a szexualitáshoz és az illemhez egészen más megközelítésben viszonyultak az emberek. Félreértés ne essék, nem vagyok én prűd. Csak nem értem, miért menő ma a hormonoktól túltengő vágyakat ország-világ elé tárni ahelyett, hogy a társas együttélés kulturált formái szerint viselkednének egyesek. A fent említett lány vajon csak polgárpukkasztásból játszotta a cédát? Ha a szülei is a strandon lettek volna, akkor is így viselkedik? Mi anno a barátaimmal valahogy tizenévesen sem lengettünk transzparenseket azzal a felirattal, hogy „már nagyok vagyunk, szexelhetünk!”. Ahogy arra sem vitt rá a lélek ha dohányoztam, hogy a cigarettacsikket egyszerűen a homokba dugjam, vagy a parti kövek közé hajítsam. Régen az emberek tudtak viselkedni. Mi több, illemet tanultak. Illemtan órán, az otthon a szülőktől, mindegy. Valahogy ez a szál megszakadt, és az anno még viselkedni tudó nagyszülők/dédszülők forognak a sírjukban.
Ezek szerint ciki illendően viselkedni? Vagy ez az egész tekintettel-vagyok-a-másikra téma fel sem merül az érintettek agyában? Nem tudom, pedig nagyon kíváncsi lennék. Annál is inkább, mert alapvetően szeretek strandra járni, emberek közé menni. Csak néha úgy érzem, egyre szűkebb azon lehetőségek köre, ahol nem kell(ene) kapával megvédenem az érdekeimet. És most itt nem a modern világban megvívott harcokról beszélek, melyek az életben maradáshoz kellenek (harc a pénzért, az idővel stb.)
Mi a jó abban, ha valaki ősembert játszik a strandon? Vagy a ruhaüzletben/a buszon/a színházban/ akárhol? És mi lesz ennek a folyamatnak a következő állomása? Ezeknek az embereknek a gyerekei vajon hogyan fognak viselkedni? Lehet, hogy inkább nem szeretném tudni. A kérdés csak az, ennek a tulajdonképpeni háborúnak vajon ki lesz a győztese: aki a mellét döngeti a strandon, vagy aki a ketrec másik oldalán áll?
További cikkek a témában:
