Tiltott viszonyok - nős kalandok

Nem kérdés, messze van az ideálistól a nős pasival folytatott viszony. A bűn súlyosságát módosítja az is, hogy „csak” nős, avagy családos az illető. Aztán itt van annak a kérdése, hogy valami vamp csábította el a gyanútlan családapát, avagy egy működésképtelen, néhány éves házasságban vergődő, dönteni gyáva, ám mellőzött férj keres vigaszt – vagy épp igaz szerelmet… A skála nagyon tág határok között mozog, de ettől függetlenül leszögezhetjük: nős férfival kétféle nő kezd – és egyik sem szeretnénk lenni.

A számító, önző dög

Ők vannak kevesebben, és könnyebb rájuk fogni a világ összes problémáját – meg persze a sajátunkat is. Azokról a nőkről van szó, akik nem a klasszikus, kölcsönös szereteten és megbecsülésen alapuló holtomiglan-holtodiglant keresik, hanem egyszerűen jól szeretnék érezni magukat. Az, hogy a kiszemelt férfiúnak esetleg már van otthon egy holtodiglanja, nem zavarja őket. Mint tudjuk, minden csábításhoz két emberre van szükség, így nem varrhatjuk teljes mértékben a nő nyakába a viszonyt – ahogyan azt a megcsalt feleség igazából szereti tenni.

Ezek a viszonyok teljesen a pillanatért vannak, addig tartanak, ameddig mindketten jól érzik magukat benne, nem kérnek és nem ígérnek a felek egymásnak semmit. A nő gyakran azért élvezi, mert megkapja, amire vágyik – szexet, ajándékokat, titkos randikat, sokszor utazást és egyéb kényeztetéseket -, viszont nem kell elköteleznie magát, amire amúgy is képtelen lenne. A férfi pedig megkapja mindazt, amit otthon nem, mégsem borítja fel az amúgy jól működő családot. Hiszen otthon pedig megkapja mindazt, amit a szeretőjétől nem…

A naiv és hiszékeny nő

A második kategóriába tartozik a nős férfival viszonyt folytató nők nagyobb része. Ennek számos alkategóriája létezik, mindenki nyugodtan besorolhatja a saját ismerősét valamelyikbe: a férfi-mentő, az átejtett áldozat, a szexről lemondani képtelen és így tovább. A közös nevező az ilyen nőkben az, hogy képesek elhinni: a hőn áhított férfiú majd elhagyja értük a feleségét/családját, és onnantól ők együtt, míg ásó, kapa és az a nagy harang… Azt felejtik csak el, hogy már van ott valaki, akinek pont ezt fogadta meg a kedves. Továbbá azt is, hogy az esetek legnagyobb százalékában ez sosem történik meg, hiszen a férfi nem hülye… csak gyarló.
Viszont az az elenyésző mennyiségű eset, amikor az illető valóban kilépett egy rosszul működő házasságból, hogy nőül vegye később megtalált kedvesét, állandó reménysugarat biztosít azoknak, akik még hisznek a mesében.

Értelem és érzelem

A legnagyobb baj az, hogy az ember lánya tudja, mi zajlik éppen, és mégsem képes racionálisan cselekedni. Pontosan tudja, hogy ellen kéne állni a csábításnak, ahogy azt is, hogy semmi jó nem fog kisülni az egészből. De a legtöbbször annyira vágyik a másikra, a közelségére, a szenvedélyére, a bókjaira, a társaságára, hogy képtelen megálljt parancsolni magának – és a férfinek.

A kezdő nőspasizót az első fázisban rettentő bűntudat gyötri. Második fázisként az önigazolás következik: megmagyarázzuk magunknak, miért is van ez így rendben, hogyan nem ártunk vele senkinek, és miért is érdemli meg az a semmirekellő feleség, hogy velünk jól érezze magát a kedves férje. Mármint nekünk és velünk. A harmadik fázisban a történet kétfelé ágazik: első vagy második kategóriássá avanzsálunk. Azaz vagy eldöntjük, hogy élvezzük a helyzetet, ameddig lehet, elvárások és hisztik nélkül, vagy pedig elkezdünk annyira kötődni érzelmileg, hogy magunkénak akarjuk a férfiút – egészen. A harmadik lehetőségként, az érzelmi válság, avagy a hiszti folyományaként pedig ezen a ponton véget ér a kapcsolat.

Némi józan ész

Előítéletek nélkül, pusztán kettőt hátralépve érdemes megvizsgálni a dolgot egy másik nézőpontból: mi kell a nőnek? Ha a nő fizikailag és lelkileg egészséges, valószínűleg társra, családra vágyik. Mármint a sajátjára. Ha koránál fogva a családalapítás már nem is foglalkoztatja, mégis csak jobb neki is egy olyan társ mellett, akivel monogám, kölcsönös megegyezésen alapuló kapcsolatban élhet, amit együtt teremtenek, közös céljaik vannak, és feltételek nélkül, egymásban teljesen megbízva élhetik az életüket. Aki mást állít, azt valószínűleg annyi negatív élmény érte, hogy mindenféle túlélési stratégiákat fabrikált magának, amik messze állnak a valóságtól és az igazságtól.

A nős férfi pedig logikusan alkalmatlan arra, hogy valódi párkapcsolatban létezzen velünk. Aki pedig azzal tartja „fogva” a nőt, hogy állandóan a közös jövővel hitegeti, egyszerűen tisztességtelen és önző. Egy nőnek fel kéne ismernie: ha egy kapcsolat nem működik, meg kell javítani, vagy abba kell hagyni. Akár van egy harmadik, akár nincs. Ha már harmadik is van, mégsem hagyódik abba az a házasság pánikszerű gyorsasággal, akkor nem is fog soha. Ennyire azért nem szabad naivnak lenni.