Dilemma: Megöljem azt a nőt?

Ági az egyik legjobb barátnőm, nem a legeslegjobb, de elég jóban vagyunk. Mivel mind a ketten kézilabdázunk, elég sok közös témánk van, és edzés után gyakran járunk össze dumcsizni. Ilyenkor hol náluk, hol nálunk vagyunk, vagy csak úgy, a parkban. Áginak nincs pasija, és nekem sincs, ezért jó sok időnk van egymásra.
Nemrég egy egész hétvégét együtt töltöttünk, mert Ági nagymamájáéknak van egy kis nyaralója nyolcvan kilométerre Budapesttől. Ági anyukája jött velünk, akkor még egész jó fej volt. Sokat beszélgettünk a fiúkról, ő is elmondta a válása történetét, és tanácsokat is adott, hogy kell bánni a srácokkal. Akkor még nagyon jó fejnek tűnt. Még irigyeltem is Ágit, hogy olyan az anyukája, mintha barátnők lennének. Hosszú hétvége volt, engem csak vasárnapig engedtek el, hogy hétfőn tanulni tudjak. Apám vasárnap este értem jött.

Az én apám és anyám egész jól elvannak, ahhoz képest, hogy az osztályban már majdnem mindenkinek elváltak a szülei. Nem mondtam, hogy nyalják-falják egymást, de szoktak együtt utazgatni, ilyenkor engem és a bátyámat itthon hagynak a nagyiéknál. Van olyan is, hogy este elmennek sétálgatni, vagy moziba, és ezt olyan jó látni, mert ilyenkor olyanok, mint az ifjú szerelmesek. Pedig már tizenkilenc éve házasok.
A bátyám szerint most élik második kamaszkorukat, és ha nem vigyázunk, még kis tesó is lehet a dologból. Ezt persze csak poénból mondta...

Amikor vasárnap este apu megérkezett, Ági anyja teljesen megváltozott. Olyan lett, mint egy filmsztár, kihúzta magát, halkan beszélt, nem röhögcsélt hangosan, mint azelőtt. És ami a legszörnyűbb, úgy nézett apura, mint egy kígyó, aki meg akarja hipnotizálni. Iszonyú volt látni, hogy sündörög apám körül az a nő. Megkínálta üdítővel, főzött neki kávét, még azt is felajánlotta, hogy összedob egy kis palacsintát. Apu persze nem kért, beérte a kávéval. Láttam az apámon, hogy zavarban van, vagy nem tudom, mi lelte, de ő is egész máshogy viselkedett, mint szokott. Folyton viccelődött, kedves volt és udvarias, például felvette a földről, amit Ági anyja leejtett, és ehhez úgy pattant föl a székből, mintha megcsípték volna. Ha otthon anyu valamit leejt, apám tuti nem pattan föl, hogy felvegye.
Néztem apámat, és meg kellett állapítanom, hogy egész jól néz ki. Ha nem lenne az apám, azt is mondhatnám, hogy jó pasi. Kicsit őszes a haja, és borostát növesztett, ami nagyon jól áll neki, mert olyan lazának tűnik vele. Pedig egyáltalán nem laza amúgy, folyton parázik a pénz miatt, meg miattunk, hogy hogy fogunk leérettségizni. De most úgy viselkedett, mint egy gimnazista, aki rajong a gyönyörű filmsztárért, aki meg az Ági anyja. Azt is meg kellett állapítanom, hogy az Ági anyja jobb nő, mint az anyu, aki kissé elhízott az évek során. Az én anyum nem festi a haját, nem festi a szemét, száját, és turkálóból öltözik, hogy a pénz megmaradjon nekünk különórára, meg ilyesmi. Az Ági anyján viszont a legmenőbb cuccok vannak, a körme mű, hosszú és vörös, és szerintem a melle is szilikon. Viszont nagyon tudja bűvölni a pasikat, az biztos. Legalábbis az apámat.

Annyira idegesítettek, hogy el is húzódtam Ágival, amíg kávézgattak, mert nem bírtam nézni, amit az a nő művel, és azt meg pláne nem, hogy a faterom hogy bedől neki. Amikor már indulni készültünk, fél füllel meghallottam, hogy az Ági anyja nyafogós hangon azt meséli, hogy a pesti lakásában minden csöpög és leszakadt, beragadt meg kicsúszott, és hogy nincs, aki megcsinálja, mert hogy már két éve elvált. És hogy milyen jól jönne egy ügyes férfikéz, hogy ezeket az apróságokat helyrehozza. Mire hallom, hogy az apám a legmelegebb, legkedvesebb hangján azt mondja, hogy ő szívesen felugrik egyik délelőtt szerelgetni.

Éreztem, hogy felforrósodik az arcom, és nagyon kellett uralkodni magamon, hogy fel ne ugorjak és neki ne rontsak ennek a nőnek. Legszívesebben Ágit is felpofoztam volna, hogy ilyen anyja van. De nem csináltam semmit, csak némán őrlődtem, és még a kocsiban sem szóltam apámhoz, aki viszont mosolyogva bámult ki a szélvédőn és még dudorászott is.
Aztán mégis megkérdeztem, hogy most mi lesz, tényleg fel fog menni az Ági anyjához szerelni?

Nagyon zavarba jött, hebegett-habogott, hogy ne beszéljek hülyéket, és főleg, eszembe se jusson anyám előtt ilyesmiket mondani. Meg hogy különben sem lenne abban semmi rossz, ha felmenne megszerelni a csapot, meg helyre tenni a leszakadt redőnyt, mert az emberek segítenek egymáson, ha tudnak, és inkább örülnék, hogy ő is segít a barátnőm anyján.
– Akkor mégis felmész hozzá? – kérdeztem.
Dehogy, dehogy, mondogatta, csak felmerült, de végül megoldja máshogy a nő.

Azóta figyelem apámat. Egyre furcsább. Például mostanában egyáltalán nem ordítozik velem meg a bátyámmal, hogy tanuljunk, meg hogy vigyük le a szemetet és csináljunk rendet. Hanem csak elvan. Üldögél, és nem beszél, leginkább belemosolyog a távolba. Megesküdnék, hogy feljár ahhoz a nőhöz, és tök bele van zúgva.

Nem akarom, hogy tönkremenjen a szüleim házassága, nem akarom, hogy miattam apu megcsalja anyut. Sírni tudnék, vagy üvölteni, vagy kitekerni annak a nőnek a nyakát. Apámat is legszívesebben felpofoznám. Ha eléállnék, és megkérdezném, mi a helyzet, úgyis mindent letagadna. Ha anyunak elmondanám, azzal mit érnék? Csak fájdalmat okoznék neki, és előbb elválnának, mint amúgy. Vagy mégis beszélnem kéne velük? Vagy keressem fel Ági anyját, és vele ordítozzak?
Kérem, adjon valaki tanácsot, mit tehet egy tizenhat éves lány ilyen helyzetben.

Petra történetét lejegyezte Kóbor Kata