Dilemma: Elszerette az öcsémet egy idősebb nő!

Anyánk nagyon elfoglalt volt, komoly sikereket ért el a szakmájában egy illatszer forgalmazó cég első embereként. Gyerekkoromban leginkább írásban érintkeztünk egymással,volt egy nagy spirálfüzet a frigóhoz kötözve, abban leveleztünk. Kérlek, szaladj le a közértbe tejért, ne felejtsd el feladni a csekkeket, ilyesmik. Még a jó éjt puszik nyoma is fellelhető benne, anya tényleg belecsókolt a füzetbe, ott maradt a rúzsa nyoma.
Rám és az öcsémre egy idős asszony vigyázott, de őt lekötötte a kisbaba ápolása és a lakás rendben tartása. Nagyon hamar fel kellett nőnöm, nem volt, akihez odaszaladhattam volna, ha problémám volt. Ha bántottak, a párnába sírtam ki magam, később pedig, amikor már beszélni tudott, az öcsémre zúdítottam minden szeretetem.
Szükség is volt erre, mert ő is olyan kis árva volt. A néni, vagyis a dadus kemény, szikár, túlságosan fegyelmezett asszony volt, szinte sose láttuk nevetni, viszont csak úgy ragyogott minden a keze nyomán. Sose játszott velünk, sose ölelt meg minket. Még nem mondtam, de apánk az idő nagy részét külföldön töltötte, ő is ugyanannál a cégnél dolgozott, mint anyu, csak ő egy prágai kihelyezettségen. Vagyis egyedül voltunk, csak egymásra számíthattunk. Amikor én tizenöt éves lettem, és az öcsém elkezdett iskolába járni, én mentem el az első szülői értekezletére is. Komoly arccal ültem az első padban, mint a többi anyukák, és bőszen jegyzeteltem.

Volt valami pozitív is ebben a szülők nélküli cseperedésben. Az öcsém is, én is éreztük, tudtuk, hogy felelősek vagyunk egymásért, magunkért. Ha valamit elrontunk, nekünk kell helyrehozni, saját éltünket kell irányítanunk. Mind a ketten elsők voltunk az osztályban, a tanárok, akik nagyon jól ismerték a körülményeinket, nem győztek csodálkozni, milyen szorgalommal, kitartással tanulunk és hogy milyen rendesen viselkedünk. Nem volt év, hogy ne kaptunk volna jutalomkönyvet, hogy ne emelték volna ki a nevünket az iskolai évzáró ünnepségen.

Érettségi után a bölcsészkarra mentem, és továbbra is helytálltam otthon anyaként. Erre nagyobb szükség volt, mint valaha, mert az gimi negyedik évében anyánk hirtelen lebetegedett, négy hónap alatt elvitte valami furcsa kór. Úgy magyarázták, az immunrendszere önmaga ellen fordult, és felfalta a testét. Apánk hazajött, megsiratta, eltemette, és szinte azonnal újranősült. Egy cseh nőt vett el, az a gyanúm, hogy régóta viszonyuk volt már, amin – apám rendszeres távolléte miatt – nem is csodálkozom. Az öcsém és én most már teljesen magunkra maradtunk. De nem ért ez váratlanul, voltaképpen semmi nem változott a hétköznapi életünkben, még a pénz sem volt probléma, anyánk vaskos bankszámlát hagyott vissza maga után.

Öcsi is szépen leérettségizett, és a Műszaki Egyetemre ment. Bulizós, de kedves, megbízható srác lett belőle, nagyon büszke voltam rá. Olyan igazi, gyönyörű fiatal. Szerelmes is volt, aztán másba lett szerelmes, a lányok imádták, mert korrekt volt, okos és szép.
A probléma az egyetem utáni években kezdődött. Az öcsém elhelyezkedett egy cégnél, mint informatikus. Épp nem volt senkije. Ez egy közepes cég, épp akkora, hogy a kollégák egytől-egyig ismerjék egymást, barátkozzanak, szinte családként működjenek. Akkoriban nagy divat volt a tréning, hát ők folyton tréningekre jártak, amik mindig nagy bulizásokba csaptak át.
Itt jött össze azzal a nővel, Ildikóval.

Ildikó az igazgató titkárnője, nagyon dögös nő, ezt nem lehet letagadni. Emellett művelt, okos is, ő is bölcsészt végzett, ahogy én. Két nyelven beszél folyékonyan, folyton utazgat a fiúkkal külföldre, hogy fordítson. Ez a nő egyidős velem, és három férfitól három gyereke van. Általában egyedül él, elmondása szerint, mert nem találta meg az igazit.
Egyszer, amikor még semmi köze nem volt az öcsémhez, egy vállalati bulijukon beszélgettem vele. Olyan a személyisége, mintha még mindig tinédzser lenne. Nincs benne semmi felelősség érzet, a gyerekeit általában az anyjára sózza, ő meg éli világát. Azt pletykálják, nincs valamire való férfi a cégnél, akivel le ne feküdt volna. Szabad és vidám, emellett nagyon jól néz ki, ez tény. És ezzel nem is lenne baj. A baj, hogy az öcsém fejét is elcsavarta.

Azt vettem észre, hogy Csabi egyre kevesebbet jár haza, amikor hazajön, épp csak tiszta ruhát vesz, és már rohan is el. Nem beszélgetett velem már, mint régen, nem borozgattunk éjszakába nyúlóan, nem lelkiztünk többé. Hallgatott, nem beszélt magáról, pedig azelőtt órákig csacsogott az aktuális szerelméről, és nyaggatott, hogy adjak tanácsokat neki. Ennek hirtelen vége lett. Épp csak homlokon puszilt, megborzolta a hajamat, jó legyél, mondta, és már rohant is el. Egy közös kolléganőjükkel összehaverkodtam azon a bulijukon, tőle tudtam meg, hogy Ildikó van a dolog mögött.

Tudom, most sokan azt gondolják, foglalkozzak a saját dolgommal, semmi közöm ahhoz, mit művel az öcsém. De még csak huszonhat éves! Jó érzésű, naiv srác. Mit keres egy harmincnégy éves, többszörösen elvált nő mellett? Mit akar tőle az a nő? A kolléganőjük azt mondta, hozzá akar menni. Azt pletykálta nekem, hogy Ildikó épp úgy megváltozott, mint az öcsém. Lecsillapodott, megszelídült, nem flörtöl a férfiakkal, szolidabban öltözik, és egész nap mosolyogva bámul kifelé az ablakon. Ha viszont az öcsém megjelenik a színen, kivirul, még el is pirul, és rebegteti a szempilláját, mint egy szűzlány. Látnod kéne, mondta a kolléganő, hogy ezek hogy bámulnak egymásra. Szikrázik közöttük a levegő.

Egy-két hétig még vártam, hátha lecsillapodnak, betelnek egymással. De nem történt semmi. Az öcsém még jobban megvadult. Egy nap megkértem, üljön le, beszéljünk. Ki akartam szedni belőle a nagy titkot. Azt mondta, rendben, már ő is beszélni akart velem. És egy szuszra hozzám vágta, hogy szerelmes egy idősebb, komoly nőbe, oda fog költözni hozzá és elveszi feleségül. Levegőt se kaptam. Csak azt tudtam kinyögni, hogy ne tedd, ne tedd. Miért ne tenném? – vonta meg a vállát. Felnőtt vagyok, jól keresek, azt teszek, amit jónak látok. És elviharzott.

Úgy érzem, meg kell akadályoznom ezt a házasságot. De nem tudom, hogyan. Menjek el a nőhöz és tépjem meg? Vagy hassak a lelkére, és könyörögjek, hogy engedje el Csabit, hisz hozzá képest csak egy gyerek? Beszéljek a főnökükkel? Mit tehetnék, hogy megmentsem az öcsémet attól, hogy elrontsa a szép életét?

Angéla történetét lejegyezte Kóbor Kata

Ajánljuk még:

- A legdivatosabb sztártestvérek >>>