Igaz történet: 40 évesen ismertem meg az igazi gyönyört

Negyvenéves múltam, és valójában nem panaszkodhattam a sorsom alakulása miatt. Tizenöt éve voltam férjnél, született két szép gyerekünk, jó szakmát tanultam, nem éltünk rosszul. Géza egy évvel volt idősebb nálam, kicsit pocakosodott ugyan, de még mindig jóképűnek mondták, és nemcsak az idősebb korosztály. Pedig nagyon sok nő megfordult a város központjában lévő üzletünkben. Géza fodrász volt, én pedig kozmetikus. Jól ment a bolt, de dolgoztunk is rendesen. A férjemre se mondhattam egy rossz szót se, dolgos volt, türelmes és figyelmes.

A szex is jó volt vele, annak ellenére, hogy az eltelt évek alatt már nem izzott, csak parázslott közöttünk a szenvedély. Pedig szép voltam még mindig. Az alakom karcsú, a bőröm feszes, de vigyáztam is magamra. Minden reggel munka előtt úszni és szaunázni jártam. Géza ugyan morgott néha ezért, de én is morogtam, amikor esténként elterült a tévé előtt a sörével. Ilyenkor viszont magához húzott, és addig simogatott, míg a zsörtölődést felváltotta a vágy. Így ment ez hetente kétszer-háromszor, tulajdonképpen rutinná vált, ám ilyen gondolat akkor fel sem merült bennem. Sőt, ha valaki akkor azt kérdezi tőlem, hogy elégedett vagyok-e az életemmel, kapásból rávágom, hogy igen. A gyerekeinkkel nem volt különösebb gond, már önállóak voltak, tanultak, szórakoztak, élték a maguk életét, és még eljöttek velünk nyaralni.

Időnként Géza is erőt vett magán, és elvitt valahova vacsorázni, havonta egyszer pedig egyedül mentem a fővárosba szépítőszerekért, no meg egy kicsit szétnézni. Ilyenkor végigsétáltam a városon, nyugtáztam a férfiak elismerő pillantásait, az viszont föl sem merült bennem, hogy bármelyikkel megismerkedhetnék. Géza előtt volt néhány kapcsolatom, mindegyikre jó szívvel gondolok vissza ma is, de valószínűleg leélem úgy az életemet, hogy nem tudom meg, mi az a szenvedély, az őrület, ha a sors nem küldi hozzám Rolandot.

Egyik szép tavaszi délelőtt uszoda és szauna után a sétálóutcán keresztül mentem az üzletbe. A színház előtt megálltam, mert mindig megnézem a képeket. Nemrég frissíthették az anyagot, mert az egyik vitrinből ismeretlen arcok néztek rám. Közelebb mentem, mert odavonzott egy izzó szempár. Félmeztelen felsőtest tartozott hozzá, és a színpad fölött lebegett. A balett-társulat új bemutatójának főszereplője volt. A neve számomra nem mondott semmit, nem ismertem, a szeme viszont lenyűgözött. És a teste is gyönyörű volt, arányos, kidolgozott izmokkal.
Amikor visszaértem az üzletbe, éppen átöltöztem, amikor Géza beszólt, hogy várnak.
– A fiatalember kéri a segítségedet, Dórikám – mutatott Géza az egyik széken ülő, harminc körüli férfira.
Azt hittem, nem jól látok. Pár perce ugyanez az izzó szempár nézett rám a fényképről. De micsoda különbség! Ott csak úgy elnézett mellettem, most pedig egyenesen a szemembe fúrta a tekintetét. Égetett a nézése, ahogy végigpásztázta a testemet, aztán visszatért az arcomra. Lágy volt a hangja, ahogy megszólalt.
– Tudom, hogy illik bejelentkezni, de a férje mondta, hogy talán beleférek az életébe... Nem nagy a kérésem – mondta mosolyogva, és én csak arra tudtam gondolni, hogyan férne bele az életembe, hiszen jóval fiatalabb nálam, és mit csinálnék a férjemmel. Bevezettem a szalonrészbe, és megkérdeztem, mi a problémája. A hátán talált valamit, amit nem lát, és nem tudja kezelni. Megkértem, hogy vesse le az ingét, és feküdjön hassal a kezelőre. Aztán megbénultam. Amikor megláttam széles vállát, izmos hátát, képtelen voltam a szememet levenni róla. Nagy nehezen erőt vettem magamon, reszkető kézzel végigsimítottam rajta, de semmit nem találtam. Két mély karmolás futott végig rajta, az egyik végén volt egy kis heg. Fertőtlenítettem, még egyszer végigsimítottam a hátát, és mondtam, hogy ez nem igényel kozmetikai beavatkozást. Ekkor megfordult, fejét a támlára helyezte, és az orra alá mutatott, hogy ott is van valami. Nem láttam semmit, ezért fölé hajoltam, olyan közel, hogy éreztem a lélegzését. Ekkor hátulról átölelte a fejemet és magáéhoz húzott. Forró szája az enyémre tapadt, nyelve követelőzve utat tört magának az ajkaim között.
Nem tudom, meddig tartott, de hirtelen magamhoz tértem. Nem szóltam egy szót sem, csak határozottan eltoltam magamtól. Felkelt a kezelőszékből, és lassan öltözni kezdett.
– Ne haragudj, de napok óta erre vágytam. Többször láttalak a színház előtt elmenni, és feltűnt, milyen szép vagy. Kívántam a szádat, kívánom a testedet. Kérlek, ne haragudj rám ezért. Tegnap aztán követtelek, és láttam, hogy ide térsz be. Itt köröztem az üzlet előtt, arra vártam, hogy végzel és megszólítalak.

A folytatás a nana.hu oldalán olvasható >>>