Igaz történet: Szex lánnyal – szerelem fiúval?

– És nem érsz rá valamikor? – kérdezte a srác, aki már vagy egy perce álldogált előttem, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát, zavart mosollyal az arcán, izgalmas fénnyel a szemében. Én a törülközőmön ültem, vártam, mikor húz odébb végre, mikor hagy már békén, és egyáltalán: miért nem veszi észre, hogy engem nem érdekel. Sem ő, sem más fiú. De nem adta fel. – Valamelyik este? – kérdezte reménykedve. Szép ívű, vastag szája volt, izmos, de nem kigyúrt teste, nyúlánk, vékony alkata. Sötétbarna a haja, kékeszöld a szeme, barnára sült a bőre.
Úszómester. Ezt a típust utálom leginkább. Mind azt hiszi, hogy az összes nő azért született a világra, hogy a strandon elszegődjön az ő rabszolgájának.

– Nem tudom – mondtam nem túl barátságosan, aztán elővettem a strandtáskából a naptejet. Szinte rögtön kikapta a kezemből, és elkezdte krémezni a hátamat. Hideg volt a tej, amint hozzáért a bőrömhöz, összerázkódtam. Aztán hasra feküdtem, és hagytam, hogy bekenjen – ha már úgyis ez a vágya… Ahogy masszírozgatott, hirtelen úgy éreztem, hogy ez nagyon jó. Azt is éreztem, hogy mintha már vágyódtam volna az érintésére. Teljesen összezavarodtam. Nekem egy férfi érintésétől nem izgalmat, hanem közönyt, esetleg undort kellene éreznem, nem?
– Legalább adj egy esélyt – mondta, amikor befejezte a krémezést.
– Oké – csúszott ki a számon. – Csütörtök este hétkor, a margitszigeti lejárónál. Az Árpád hídnál.
– Ott leszek – mosolygott.

Már nagyon rég volt, amikor fiúkkal randevúztam. Vagy legalábbis úgy tűnt, mintha régen történt volna. Utoljára két éve.
Ricsivel már az esküvőnket tervezgettük. Sőt gyűrűt is vettünk, és én beleringattam magam egy rózsaszín álomba: most már mindig mellettem lesz ez a jóképű, kedves, szőke srác, álmaim megtestesítője, s én mellette állok majd az oltár előtt, aztán jönnek a szöszi gyerekek, szépen, sorra, és köztünk még mindig lángol a szerelem…

Az álom akkor ért véget, amikor elutazott a barátaival egy „fiús” hétvégére, és a főnököm felhívott egy sürgős, otthoni munkával. Mivel a laptopom felmondta a szolgálatot, csak Ricsi gépében bízhattam. Céltudatosan, kíváncsiságból néztem meg a korábbi e-mailjeit, és akkor jött a nagy „pofon”. Harmincnyolc szerelmes e-mailt kapott, ő pedig huszonnyolcat írt – legalábbis ennyit mentett el belőlük. A levelezőtárs egy bizonyos Kati volt. Pontosan emlékszem néhány sorra is Ricsi leveléből: „Tudod, hogy Lia csak púp a hátamon. Adj egy kis időt, és befejezem vele…”
Szóval, púp voltam a hátán. A lakásomban élt, szerelmet, házasságot hazudott, és közben másba volt szerelmes.
Azt hiszem, jobban felbőszültem, mint amennyire megrázott az egész. Annyira dühös voltam, hogy nem is adtam időt Ricsinek a magyarázkodásra: kapott két órát arra, hogy összepakoljon és örökre eltűnjön az életemből.

Volt egy lány az irodában, Erikának hívták, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már majdnem barátnők voltunk. Hétfőn neki meséltem el az egészet.
– Este elviszlek vacsorázni, felejteni – mondta kedvesen.
Este egy roston sült oldalas társaságában kibeszéltem magamból, ami fájt. Erika figyelmesen hallgatott, mindig akkor kérdezett, és mindig azt, amikor és amire szükség volt. Látszott, hogy aggódik értem, együtt érez velem, hogy szeretne megvigasztalni.

A vigasztalás aztán nem pontosan úgy történt, ahogyan én azt valaha is elképzeltem. A lakásán voltunk, a kellemes vacsora után. Mellém ült a fotel karfájára, miközben én Ricsit szidtam, és megsimogatta az arcomat. Aztán lágyan cirógatni kezdte a nyakamat, majd egyre lejjebb csúszott a keze. Az este elfogyasztott alkoholmennyiség miatt nem jelzett a szervezetemben a vészcsengő, sőt inkább humorosan, kalandnak fogtam fel az egészet.
Talán kaland is lett volna, ha Erika nem olyan ügyes, ha nem tudja, hogy mire használja az ujjait, ha…
Másnap totál megzavarodva mentem be az irodába. Vajon akkor leszbikus vagyok? – ez a gondolat járt a fejemben. Korábban sosem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is ágyba bújjak egy nővel, és hogy még jól is érezzem magamat vele… De Erika más volt...

A történet folytatása >>>