5 perces krimi: Gyilkolt a Patkányirtó

– A patkányirtó vagyok, asszonyom.
– A házunkban nincs patkány.
– Biztos benne? Szerintem egy nagy példány él itt. Nos, azért jöttem, hogy megszabadítsam tőle - kis szünet után hozzátette - a férjétől.  – A hangja sem volt kellemetlen. A kezében cseppet sem új, fekete táska. Olyan volt, mint valami vándorló ügynök. Anne már harminc múlt, szeme sarkában a ráncot nem a nevetés okozta.
Azt hitte, hogy az idegen tréfál. Aztán megkérdezte, mi a neve.
– Johnson Willingers Hezekiel Watrhouse Simpsonner Watt. Ennyi közül csak  tud választani? – azzal flegmán bement a házba. Anne megijedt. Ki ez? Szélhámos? gyilkos? vagy… a férje küldte? Tőle minden kitelik. Még ez is.
– Mondja, úgy igazán, mit akar!

Johnson Willingers szélesen elmosolyodott. A hall kellős közepén állt, és a nőt nézte. Anne így megviselten is szép volt, sőt kívánatos. A férfi megnedvesítette az ajkát:
– Amint végeztem vele, elviszem magát. Így, ahogyan most itt áll, ebben a ruhában. Mindent tudok magáról, Anne. Két hónapja csak a férje ügyén dolgozom. Sok száz cikket olvastam a viselt dolgairól, beszéltem jogászokkal is… Tudom, mit művelt az utóbbi években. Úgy döntöttem, ma véget vetek ennek. Ne aggódjon, sikerülni fog, ugyanis szakember vagyok e téren. Nincs jobb a „megnyugtató befejezésnél”…
Anne lélegzete elakadt:
– A férjem… az egyik gengszterbanda főnöke, tudja? Sohasem engedné meg, hogy elhagyjam.
– Nem is kérünk tőle engedélyt. Kiismertem minden szokását. Itt él ebben a villában, megjátssza a jóságos, adakozó polgárt.
A nő csak állt. Nézték egymást. Anne lelke mélyén régóta várta ezt a napot. Arról ábrándozott, hogy jön valami idegen, és kiszabadítja a rabságból. Egyedül nem mert volna elszökni, a férje biztosan utána küldi szörnyűséges embereit. De most… most talán másképpen lesz! Megérkezett a mesebeli herceg!
A „herceg” egy pillanatig csillogó szemmel nézte Anne-t. Világéletében kedvelte az ilyen harmincéves asszonyokat, ha megszabadulnak a lelki nyomás alól, valósággal kivirágoznak, szebbek és jobbak lesznek. Anne is ilyen lesz! Már előre örült, milyen csodaszép hónapokat tölt majd vele.
De előbb a munka!
– A férje húsz perc múlva érkezik haza – mondta gyorsan, és buzgólkodni kezdett.

Bement a fürdőszobába, kis táskájából vékony kábelt vett elő. A zuhany csapjához erősítette hátul, a cső mögött, hogy ne lehessen látni. Közben beszélt.
– A fickó szokás szerint először zuhanyozni megy. Amint megfogja a csapot, vége. Az áram végez vele, az orvos azonban szívbénulást fog megállapítani. A testőrei közben kint várják az udvaron. A kocsija a garázsban áll, ugye, Anne? Menjen, és nyissa ki a csomagtartót! Amint égzünk, leszedem a kábelt, befekszem a maga csomagtartójába. Maga elmegy a kocsival bevásárolni. Én persze, kiszállok a nagyáruház alatti parkolóban. Amikor maga hazajön, és megtalálja a holttestet, telefonál az orvosnak és a rendőrségre.
– És mi… hol találkozunk? – kérdezte Anne vágyakozva.
– A temetés után már ne is jöjjön haza! Hagyjon itt mindent! Azonnal menjen a repülőtérre! Egy szál ruhában akarom elvinni, ahogyan ígértem az előbb…

A temetés után Anne a repülőtéren találkozott megmentőjével.
– Hogy érzi magát szabadon? – mosolygott Johnson Willingers.
– Nagyon jól. Poggyász nélkül jöttem, mint látja. Mindent otthagytam. De valójában ki maga?
– Patkányirtó – felelte megint, mint akkor a bejáratnál. – Arra szakosodtam, hogy megszabadítom a társadalmat a férgektől. Van egy kis boltom, patkánymérget is árulok, onnan az ötlet – mosolygott. – De, tudja, mostanában inkább a bűnügyi krónikákat olvasom. Képzelje, legalább száz olyan gengszterről gyűjtöttem adatot, aki viselkedésében hasonlít a megboldogult férjéhez, kedves Anne. Ebből nyilvánvaló, hogy a következő években sokat fogunk utazgatni. Ezzel, ni – emelte fel viseltes fekete táskáját, és rámosolygott az új asszonyára.

Nemere István

- 5 percesek Nemere Istvántól >>>