Magyarok lenni kedves nép, csak kicsit balkáni

Az év két talán legnagyobb turisztikai attrakciója most már jóideje a Sziget Fesztivál és a Forma-1 Magyar Nagydíj, amire külföldiek ezrei látogatnak el hozzánk. Természetesen a mára megsokasodott és szinte egymást érő fesztiválok, illetve a Balaton is vonzó idegenforgalmi látványosság a külhoni turisták számára, de korántsem annyira, mint a fent említett két program. Ezek pedig sokmilliós bevételt produkálnak, aminek mindenki nagyon örül. Mégis van egy olyan érzésem, ez az év sem fog eltelni kisebb-nagyobb botrányok nélkül, amikor a szalagcímek a külföldiekkel szembeni átverésekről szólnak.

Egy ital félmillióért?

Biztosan mindenki emlékszik legalább egy olyan esetre, amikor a híradóban bemondták, hogy egyes pesti szórakozóhelyeken félmilliós számlákat akartak kifizettetni a gyanútlan külföldi vendégekkel a vacsoráért, vagy néhány italért. Többször még fizikai erőszakot is alkalmaztak a vendégek ellen, ha azok nem akartak fizetni. Többségük amerikai állampolgár volt (véletlen-e vagy sem, ki tudja), de ők ezután hazatérve minden ismerősüket óvva intették kis hazánktól. Majd a külképviseletek honlapján is megjelentek azok a bizonyos fekete listák, melyek az „átvágós” szórakozóhelyeket tüntették fel. Nem kell nagy ész hozzá, hogy az ember rájöjjön: ideig-óráig biztosan, hosszú távon azonban nagyon nem kifizetődő az efféle vendéglátás.

De elég, ha csak arra gondolok, amikor egy cikk (vagy gimiben a hecc) kedvéért külföldinek adtuk ki magunkat, és beültünk egy kávézóba. Többet ugyan nem kellett fizetnünk, de volt, hogy a pincér ízes megjegyzéseket tett ránk csak azért, mert azt hitte nem értjük. És még ma is sokszor látom a belvárosban, hogy ha egy külföldi segítséget, útbaigazítást kér valakitől az utcán, akkor vagy szóba sem állnak vele, vagy bambán rázzák a fejüket, mert egy kukkot sem értenek belőle.

Több felmérés is készült már korábban arról , hogyan vélekednek más népek polgárai a magyarokról. Mindazon túl, hogy állítólag kedvesek vagyunk, csak sokat búslakodunk és nem tudjuk megemészteni Trianont, gyakran kapjuk azt a pofont, hogy még nem léptünk ki a Balkánból. A jegyellenőrök nem beszélnek külföldiül, ellenben intenzíven bárki tudtára adják, hogy mennyi bírságot kell fizetnie – ilyen példákat is hallani minden nyáron. Az egyik internetes fórumon arról panaszkodott valaki, hogy Magyarországon az autópályán nem kapcsolta fel a fényszórókat, ezért a rendőrök helyben kértek anyagi „biztosítékot” a vétség elnézésére... Folytathatnánk. Hosszan.

A lakosság idegennyelv-tudása olyan amilyen, éa ezen rövid időn belül változtatni nem lehet. Ha majd felnő az újabb korosztály, akkor talán jobb lesz a helyzet. De a mai napig nem értem, hogy ha már eleve nem az a természetes, hogy segítek a tanácsot kérő külföldinek, akkor legalább azt miért nem fogjuk fel, hogy a turista nem ellenség, hanem barát. Aki azért jött, hogy miközben megismeri az országunkat, sok-sok pénzt hagy itt nekünk, s ha jól érzi magát, jönnek a barátai is. Ehelyett több ezerért adjuk a sült kolbászt, nem beszélünk külföldiül, és túlszámlázunk, ha úgy adódik a helyzet. Lehet, hogy rossz üzletpolitikát követünk...?

Ajánljuk még:

- Nem sűl le a bőr a képükről(?!)