Nyakunkon a genetikai terror?

Két amerikai újságíró nemrég bebizonyította, hogy egy vizespoháron hagyott ujjlenyomatból is meghatározható bárki géntérképe. Ez azt jelenti, hogy egy ember DNS-e is a legféltettebb személyes adatok közé kerül. Dr. Czeizel Endre erre a veszélyre már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet.

– Miért baj, ha valaki megszerzi genetikai adatainkat?

– Az egyes emberek egészségi állapota, várható betegségeik jellege rendkívül fontos információ. Gondoljon csak a biztosítókra: ha fel tudnák térképezni ügyfeleik génállományát, olyan adatok birtokába jutnának, amelyek alapján nagy biztonsággal eldönthetnék, hogy kivel és milyen egészségügyi kockázatokra érdemes szerződniük. De nem ők az egyedüliek. Egyes munkaadók is nagyon szeretnék tudni, hogy az általuk kiszemelt leendő alkalmazottak milyen betegségekre lehetnek hajlamosak.

– Lehet, hogy a génjeinkről árulkodó adatokat is hamarosan törvénnyel kell majd védeni?

– Ez könnyen elképzelhető. Egyelőre azonban még folyik a szakmai vita arról, hogy hol az a határ, ameddig mi magunk rendelkezhetünk ezzel az információval. Épp most volt nálam egy férfi, akiről megállapítottam, hogy biztosan nem lehet gyereke, ő viszont megtiltotta, hogy ezt megmondjam a feleségének. Az ilyen, és ehhez hasonló eseteknek már most is nagy szakirodalmuk van. A szabályozáshoz viszont az orvosok tudása, kompetenciája már kevés. A genetikai információvédelem kérdését az Európai Unió és több nagy nemzetközi szervezet is vizsgálja.

– A genetikai adatok értékelését az is árnyalja, hogy a tudósok – köztük Ön is – óva int attól, hogy a génekből kiolvasható hajlamokat a végzet kategóriájába soroljuk.

– Ez így igaz. A gének szerepét sokan túlértékelik. Holott vannak olyan adottságaink, amelyeknek semmi köze a DNS-ünkhöz. Ilyen például a jellemünk. Aztán előfordulnak olyan esetek, amikor a környezet és a gének együttes hatásáról beszélhetünk, de ez sem az eleve elrendeltetés kategóriája. Ha valaki hajlamos a cukorbetegségre, még lehet egészséges, csak oda kell figyelnie a táplálkozására. S végül van a betegségeknek egy kis csoportja, amely valóban a génállományunkba van kódolva, ilyen például a homoszexualitás. Bár ezt is el lehet nyomni, de annak egyéb következményei vannak. Elég, ha csak híres költőnkre, Pilinszkyre gondolunk, aki élete végéig harcolt a mássága ellen, és depressziós is lett emiatt.

– A személyes géntérkép elkészítése ma rendkívül drága. Mi az esélye, hogy a megelőzésnek ez a módja a hétköznapi ember számára is elérhető lesz?

– Egy embernek 25 ezer génpárja van, de ahhoz, hogy a legfontosabb betegségekről információt kapjunk, elegendő csupán 300-at megvizsgálni. Ez az eljárás az USA-ban jelenleg 6000 dollárba kerül, de Obama elnök ígéretet tett arra, hogy 2012-ig ez az ár 1000 dollárra csökken. Az, hogy itt, Magyarországon mikor kerülünk hasonló helyzetbe, egyelőre nem tudni. De az a módszer, hogy egyes betegségekre vonatkozóan célzottan keresünk információkat, már ma is működik. Annak a terhes nőnek, akinek trombózisban halt meg a nagymamája és az édesanyja, meg tudjuk mondani, hogy örökölte-e ezt a hajlamot. Szerintem már ez is óriási dolog.

– Az ön nevéhez fűződik a magzatvédő vitaminkoktél lisztbe keverése, amelyet több tucat ország alkalmaz. A magyar módszer révén mindenhol jelentősen csökkent a súlyos rendellenességgel született csecsemők aránya, csak épp mi nem vezettük be az eljárást. Mi ennek az oka?

– Többet is fel lehet sorolni, de egyik magyarázat sem csökkenti a csalódottságomat. Az eljárás megértéséhez tudni kell, hogy egyes fejlődési rendellenességeket csak úgy lehet megelőzni, ha az anya már a fogamzás előtt 4-6 héttel elkezdi szedni a folsavból, B2-, B6- és B12-vitaminból álló készítményt. Ez azonban több szempontból is problémás. Először is a terhességek egy jelentős részét nem tervezik előre, s a magzat már 15 hetes, amikor észreveszik. Ráadásul nem mindenki engedheti meg magának a drága vitaminok megvásárlását.

Ezért gondoltunk arra, hogy a megelőzés szempontjából legfontosabb összetevőket a lisztbe kell keverni, s így mindenki automatikusan hozzájuthat. Ez egyébként nem csak a magzatok esetében csökkenti a nyitott gerinc, az egyes szív- és érrendszeri betegségek, valamint a végtaghiányok kockázatát, hanem egyéb áldásos hatása is van. Nemrég kimutatták, hogy a magzatvédő vitaminokkal a felnőtteknél megelőzhető az agyi érkatasztrófa és a szívinfarktus, ezért például jómagam is rendszeresen szedem. Jelenleg 67 országban tesznek a liszthez magzatvédő vitamint, közülük 47-ben kötelezően. Őszintén szólva, magyar orvosként most már csak abban bízom, hogy az Európai Unió előbb-utóbb kötelezővé teszi az eljárást, mert mi magunktól erre képtelenek vagyunk.

– Ön szenvedélyesen kutatja a híres magyar tudósok, művészek családfáját, deríti fel sorsuk genetikai meghatározottságát. Mit hajtja ebben? A tehetséget próbálja tetten érni?

– Igen, nagyjából ez a célom. Tudja, a mi legnagyobb értékeink a géniuszaink. Úgy gondolom, hogy a kivételes tehetséghez kivételes génekre van szükség. Amikor ezt kutatom, a zsenialitást próbálom leleplezni. Ez azonban nem öncélú kedvtelés. Szeretném, ha a jövő generációiból minél kevesebb géniuszt pazarolnánk el. Bízom abban, hogy eljön az idő, amikor már a születéskor meg lehet mondani, kinek mihez van tehetsége.

Ajánljuk még:

- Szétszakított ország - interjú Hankiss Elemérrel >>>

- Egy jóképű világcsavargó >>>