5 perces krimi: Megperzsel a halál

Hat éve éltek itt ketten. A kút a 87-es út mellett volt, szinte a sivatagban. Ameddig a szem ellát, semmi más, csak a kiszáradt, terméketlen föld, a szamárkóró térdig érő bokrai. No és az állandó szél, amely felkavarja a port a műút szélén. Óránként jó, ha négy-öt autó elmegy erre. Nem sokan állnak meg tankolni.
Harry hát kedvére lustálkodhat, ez az egyetlen dolog, amihez ért. Pénzük persze soha nincs elég. Honnan is lenne? Harry hol itt iszik, hol behajt a városba. Ami harminc mérföldre van. Már besúgták néhányan Maryn-nek, hogy Harry olykor-olykor bizony nem egyedül tölti az éjszakát. Sokféle nőcske ácsingózik a kocsmák környékén.

Ha meg hazajött, elverte Maryt és aludni tért. Az asszony most is kék foltokkal az arcán vasalta a ruhát. Vasárnap délelőtt volt. Kintről dudáltak – valakik tankolni akart. Mary hallotta a nyitott ajtón át, hogy Harry részegen horkol odabent. Sóhajtott, kiment. Megtankolta a kocsit, eltette a borravalót. Az a kis pénz… Mire lesz elég? Ha megjön a tartálykocsi, nem tudják kifizetni a hozott üzemanyagot.
Délfelé Harry felébredt és ordítani kezdett:
- Mary… Mary!
- Dögölj meg – mondta félhangon az asszony és elment a ház mögé.
A mosógépből kiszedett ruhát teregette. Ha Harry nem volna, minden más lenne! Talán félretehetne egy kis pénzt. Egyszer csak idevetődne egy fiatalember. „Hiszen én sem vagyok öreg. Huszonkét, az is kor?”

Harry kitántorgott az udvarra, az erős fényben félig vakon pislogott:
- Mary! Hol a fenében vagy? Éhes vagyok!
– Gyere be – morogta az asszony és bement a konyhába.
Mary kirakta a tányért az asztalra, Harry is lerogyott a székre.
– Melyikkel voltál az éjszaka? – kérdezte Mary. A kenyérvágóm kés otthonosan simult a kezébe, de visszatette a fiókba. „Nem, nem megyek börtönbe miatta!” – határozta el.
– Mi közöd hozzá! – ordította Harry hirtelen és felkapta a levesestálat.

Mary éppen hogy el tudott hajolni, de a karjára így is jutott a forró folyadékból. Harry felemelt kézzel közeledett. A nő kifutott az udvarra. A férje káromkodva torpant meg a küszöbön.
– Kinyírlak! – ordította.
„Előbb én téged” – gondolta Mary. Sajgott a teste, nemcsak a verés fájt, de az örök megaláztatás is. Harry kialussza magát és amint leszáll az est, megint bemegy a városba. Mary tudta, tennie kell valamit. Nem ölheti meg a férjét csak úgy egyszerűen, mint oly sok elkeseredett asszony, ha van jobb módszer is. Hát van?
Ezt tegye meg maga Harry, egy kis segítséggel.

Tekintete a kocsijukra tévedt. Öreg és kopott, nem sokat ér. Az asszony nézte és lassanként megértette, mit kell tennie. Harry sokat dohányzik. A kocsiban is az első dolga, hogy rágyújt. A seriff is szokott erre tankolni, kétszer is rászólt már, ne dohányozzon a kút mellett.
Mary kivárta, amíg besötétedett. Aztán fogott egy kannát, és teleengedte benzinnel. Töltött belőle a tankba is, hadd legyen tele! És löttyintett a kocsira is, elöl, hátul. Aztán be is öntött pár literrel. A padlóra hátul, meg a vezetőülés mellé. Harry semmit sem vesz majd észre, sötétben indul a disznó.
– Mary! – ordította a férje. Már ott tántorgott a kút mellett. – Hol a kocsim?
– Nem kérdezte, mikor jön haza. Régebben még megtette, de mióta Harry egyedül jár mulatni, mit is szólhatna? Nagyon elege volt ebből az életből. Sajgott a lelke.

Harry beült a kocsiba és elhajtott. Vissza sem nézett. Mary a serifre gondolt: biztosan nem fog sokat nyomozni. Világos lesz a helyzet, és mindenki örül majd Harry „távozásának”.
Mary nyugatra nézett. A Nap már lement és valahol ott robogott Harry kocsija. Még nem volt túl messze – sötét kis pont a néptelen úton –, amikor fellobbant a fény. Egy tűzgolyó robogott, előbb az úton, aztán befutott a sivatagba. Amikor felrobbant, a vörös fény egy pillanatra az égre csapott. Mary mozdulatlanul állt, új napot látott a lemenő helyett. Fáklya lobogott az éjszakában.
Aztán megfordult és bement a házba. A lelke ujjongott. Csak később vette észre, hogy hangosan dalol. Csodálatos éjszaka lesz ez, az első szabad éjszakája az új életben.

Nemere István

- Nemere 5 perces krimijei >>>