Börtönviselt celebcsapatot a tévébe!

Zalatnay Cini, Nagy Éva, Stadler József, Tasnádi Péter, Pápai Joci. Közös halmaz? Van néhány. Például az, hogy a siker, és az ismertség fénye egykor – ha nem is ugyanolyan erősségű reflektorral, de – rájuk vetült. Ki jobban, ki kevésbé, de mind éltek vele – egy ideig. Ez a tény azonban még, ha nem is unalmas, de a kitartó médiafogyasztók nagy többségének ingerküszöbe alatt marad. Ők öten nem csak ezért érdekesek, hanem, mert mindannyian voltak rács mögött. A bebörtönzött embert pedig – Dumas Monte Cristója óta tudjuk – iszonyattal és kíváncsisággal vegyes romantika lengi körül.

Megbocsátunk?

Ártatlanok, félrevezetettek, vagy bűnösök, édesmindegy. A szereplőnek nem jön rosszul a szereplés. Sőt! Vidám, szórakoztató műsorban feltűnni – szándékolt vagy sem a szerkesztők részéről – nagyjából egyenlő a megbocsátással. És ez így van jól, ám csak akkor, ha nem esnek/esünk át a ló túloldalára. A megbocsátás nem csak keresztényi erény, az ember sajátja kell(ene), hogy legyen, de nem egyenlő azzal, hogy a bűnösből hőst csinálunk.

Nem is ez a céljuk. „A TV2 a műsorral nézői igényeket kíván kielégíteni” – mondta el kérdésünkre Magyar Rita, a TV2 szóvivője. Álszentség lenne tehát azt állítani, hogy ennek a célkitűzésnek ne felelnének meg. A „Börtön hét”-tel induló átalakult műsort egyébként alaposan felpörgették. Nem csak azért, mert kimarad belőle a vásárolgatós rész, és 26 percre csökken a műsoridő. A szereplők teljesítményét is szigorú időhöz kötik ezentúl. Ha 17 óráig nincs kész a vacsora, félkészen kell feltálalni a többieknek. Ráadásul a gasztrokibic, Sági Szilárd is undokabb lesz egy fokkal, és gonosz terveket eszel ki a versenyzők ellen. Sőt, titkokat is megtudhatunk, hiszen ki ne akart volna már bekukkantani a „Tasnádi-erőd” kulcslyukán. Valljuk be, a leskelődés vágya is nagyon ősi adottságunk...

Rácsos linzer a Hal a tortán étlapján

Kérem szépen, minden a tálaláson múlik! Ez pedig egy főzőműsor esetében – ha az arányérzék ebben az esetben különösen fontos – talán megoldható!

Tetszik, vagy sem, fontosak nekünk

Ennél a pontnál értelmiségi fanyalgásba kezdhetnénk, hogy ki a fontos ember, s ki nem, illetve, hogy kiket szabadna egyáltalán a képernyőre engedni, de ez meglehetősen képmutató okfejtés lenne. Az úgynevezett celebek ugyanis – akár divatos a pokolba kívánni őket, akár nem – fontosak, hiszen menekülést kínálnak a gondok elől. Kitűnő beszédtémát kínálnak a mai élet kitárgyalására, szelepként működnek, hiszen róluk társalogva mindenki elmondhatja a saját véleményét. Ez pedig felszabadít. Az, hogy fintorogva, kommentálva, vagy lelkesen nézzük, olvassuk, hallgatjuk, tulajdonképpen már nem is fontos.

Képgalériánban a Hal a tortán börtönshowja >>>