Elbénázott lánykérések

Biztos te is álmodtál már arról, milyen lesz, amikor szíved választottja felteszi majd neked a nagy kérdést. Zavarban elrebegett mondatok, hosszú, egymásba fonódó pillantások, a gyűrű, az igen, a csók, az idill… vagy valami olyan, ami nem volt benne tervben:

Gázos pillanatok

A kedvesemmel síelni utaztunk Ausztriába, és a titkos tervei szerint egy lovas szánon kérte volna meg a kezem. A hó viszont elolvadt, így jött a B terv. Lovashintó, pokrócban összebújva, a gyönyörűen kivilágított városkában – elég romantikusan hangzik. Nos, a lovak nem így gondolták: lépten-nyomon megálltak elvégezni a dolgukat, és egész úton eregettek! Szedegettük a lószőrt a szánkból, az arcunkról, és egész úton bűzfelhőben utaztunk.

Zoli nem akart ilyen körülmények között előhozakodni a kérdéssel, így az út végén leszálltunk, és hívott, hogy sétáljak ki vele a szikla peremére, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Viszont az eső miatt minden csupa sár volt, úgyhogy közöltem vele, hogy én márpedig nem mozdulok egy tapodtat sem. Addigra már elég ideges lett, aztán fogta magát, letérdelt a sárba, és ott helyben megkérte a kezem.

Gyűrű-bújócska

Baluval , pár barátunkkal és a családjával egy étterembe mentünk a születésnapomat megünnepelni, ahol élő zene volt. Az énekes az egyik szám végén azt mondta: „Úgy tudom, valaki a születésnapját ünnepli ma itt! Gyere csak fel a színpadra, hadd köszöntsünk fel!” Én teljes zavarban felballagtam hozzájuk, mindenki a Happy Birthday-t énekelte, az egész nagyon megható volt. Aztán odajött Balu is, letérdelt, elővett egy kis dobozt a zsebéből, kinyitotta, és… a gyűrű nem volt benne!

Balu anyja kavarta meg kissé a dolgokat, ugyanis a másik dobozkát adta oda neki, hiszen az ő táskájában lapult addig a meglepetés. Pár barátom azonnal az asztalra borította leendő anyósom koffernyi táskájának tartalmát, és lázas kutatásba kezdtek. Természetesen a gyűrű előkerült, odaadták Balunak, aki a kis közjáték után végre feltehette a nagy kérdést.

Lánykérés számlával

A párom munkából hazafelé jövet hozta el a gyűrűt, amit korábban megrendelt. Én lelkiismeretesen könyvelem a költségeinket, és minden számlát el szoktam tenni, illetve beírom a havi táblázatba. Mivel reggel mondta, hogy aznap tele kell tankolnia a kocsit, elkértem tőle a számlát, ahogy hazaért.

Persze, hogy a gyűrű számláját adta oda… Megnéztem, de először nem is értettem, mi az. Aztán leesett a tantusz, elvigyorodtam, és mondtam neki, hogy akkor most a tankolás számláját is odaadhatná. „Jaj, ne!” – mondta, és mind a ketten nevettünk. Csak a hét végén szerette volna megkérni a kezem, egy romantikus vacsora alkalmával. Én pedig mondtam neki, hogy teljesen mindegy, hogyan történt, ha egyszer egész életemben vele lehetek!

Olajosan, bringásan

A nyaralás elején Miki állandóan azzal nyaggatott, hogy keljünk fel korán reggel, és menjünk sétálni, amíg kevesen vannak a parton. Hát, nem vagyok nagy formában reggel, de végül beadtam a derekam, és tengerparti biciklizésre indultunk – reggel nyolckor. A lánc viszont állandóan leesett a biciklimről, míg végül egy húsz perces birkózással sikerült visszatornáznunk a helyére. Mindezt az addigra közel harminc fokban, délelőtti tűző napon, és nyakig olajosan.

Vissza akartam menni a szállodába, hogy lezuhanyozzak, de Miki ragaszkodott hozzá, hogy a sós víz is lehozza. Nekem biztosabb megoldásnak tűnt a homokos dörzsölés, aminek neki is álltam, ahogy leértünk a partra. Így amikor szólt nekem, és megfordultam, olajosan-homokosan-izzadtan álltam előtte – ő pedig térdelt. Végre megértettem, mit is akart a reggeli sétával… Szerintem így is romantikus volt, ráadásul vicces is.

Csak mi ketten… meg a vaddisznó, meg a többiek

Hétvégére felmentünk a Bükkbe kirándulni. Erik úgy döntött, hogy túl rövid az az út, amin mentünk, és egy hosszabbat választottunk. Órákkal később, az iszonyat melegben már nem annyira voltam oda a hosszabb útért. Mire végre felértünk a hegyre, már teljesen kimerültem. És amikor Erik úgy érezte, itt az ideje előhozakodni azzal a bizonyos kérdéssel, egyszer csak kiáltásokat hallottunk: „A disznó! Vigyázz, jön a disznó!” Az emberek futottak, volt, aki bottal igyekezett távol tartani a meglehetősen feldúlt állatot, akiről nem teljesen derült ki, hogy üldözi az embereket, vagy pedig menekül. Ahogy a furcsa, ám ijesztő csapat elvonult, Erik átölelt, és megkérte a kezem. Természetesen igent mondtam, ahogy ismét levegőhöz jutottam a dupla sokk után.

Tűt a szénakazalban

Egy nyaralás alkalmával ismerkedtünk meg, és az első csók is a horvát tengerparton történt. Két évvel később ugyanoda mentünk nyaralni, és a párom itt szerette volna megkérni a kezem, ahol először találkoztunk. A gyűrűt egy láncra fűzte fel, hogy el ne hagyja, ám amikor le akarta venni róla, hogy felhúzza az ujjamra, valahogy elpattant a lánc. Négykézláb kúszva kerestük a gyűrűt a homokban, amíg a nap le nem ment, de nem lett meg.

Aztán kitalálta, hogy szerezzünk fémdetektort, ami nem volt egyszerű dolog egy tengerparti kisvárosban. Úgy éjfélre hozott egyet egy biztonsági őr, amivel három perc alatt megtaláltuk a gyűrűt. Utána már csak nevettünk az egészen: „Megdolgoztunk érte!”.