A babalátogatás alapszabályai

Amikor az apróság megérkezik a családba, alig várják a rokonok, barátok, ismerősök, hogy babanézőbe mehessenek. Van olyan anyuka, aki nagyon örül ennek, és szívesen fogadja a vendégsereget, de van, aki jobban szeretné az elején kizárni az új társaságot, és kettesben (hármasban, vagy ha van nagyobb testvér, négyesben) maradni, pihenni a babával. De mikortól lehet látogatóba menni és milyen „szabályokat” kell betartani az újszülött érkezése után?

Ismerkedés hármasban

„Kicsit meglepődtem a nőgyógyászom tanácsán – meséli Anna. – Szülés előtt egy hónappal beszélgettünk, akkor mondta, hogy mint orvosnak, és mint apának is az a véleménye, hogy az első hetekben ne fogadjunk látogatókat, mert a szűk családnak kell ismerkednie egymással. Akkor értettem meg igazán, mire gondolt, amikor megszületett a kislányom és a kórházba beözönlött a család, az ismerősök…
Mérhetetlenül fáradtnak éreztem magam, és olyan volt, mintha nem is az én gyerekem szuszogott volna mellettem – olyan keveset volt kettesben velem. Jól esett végre hazamenni… Az első hetekben le is mondtunk mindenkit – nemcsak a betegségtől való félelem miatt, hanem, mert valóban akkor ismerkedtünk egymással, mi hárman. Csodás időszak volt ez az életünkben.”

Minden családban más a szokás

„Szülés után illik kivárni a hat hetet a látogatással” – mondták régen, és mondják ma is sokan. Az íratlan „szabályok” mellet (vagy ellenére) azonban nem minden családban zajlanak ugyanúgy a baba hazaérkezése utáni napok, hetek. Van olyan anyuka, aki alig várja, hogy néhány „emberi szót” válthasson valakivel a gyereksírás mellett, és szívesen veszi, ha valaki néhány percre figyel a babára, amíg gyorsan lezuhanyozik. Ugyanakkor az anyukák zöme nem érzi magát „fogadóképesnek”, és lehetőség szerint addig tologatná a vendégvárást, ameddig csak lehet. És olyan anyukák is vannak, akik – főleg az első baba esetében –, ha tehetnék, az első hónapokban hermetikusan elzárnák a picit világtól, a látogatóktól és a különböző betegségektől.

Nem illik…

– váratlanul beállítani, meg kell róla győződni, hogy az anyuka valóban akarja-e a látogatást. Ha igen, nem árt előre időpontot egyeztetni.
– a szülők tudta nélkül egy nagyobb „meglepetés társaságot” összecsődíteni, és velük menni babanézőbe.
– rögtön szülés után hívogatni a friss anyukát a kórházban (bár, van olyan anyuka is, aki nem tud létezni a mobilja nélkül). Lehet, hogy ő udvariasságból nem mondja, de a folyamatos csengetés és telefonálgatás megzavarhatja az etetésben, pelenkázásban, pihenésben. Sokkal jobb, SMS-ben, mail-ben vagy egy szép képeslapon gratulálni, és megírni, hogy szívesen megnézné a babát, amikor az édesanya úgy érzi, kész fogadni a látogatókat.


Ma már nem lennék olyan engedékeny

„Annyira büszke voltam Milánra, hogy a legszívesebben mindenkinek megmutattam volna. – meséli Adrienn, miközben boldogan simogatja meg a hároméves kisfiú fejét. – Már a kórházba is sokan jöttek látogatóba, és amikor hazajöttünk sem vártuk ki a hat hetes „látogatási szünetet”. Mindig is pörgős típus voltam, nem volt baj, hogy állandóan jön hozzánk valaki. Egészen addig, amíg Milán beteg nem lett – valakitől elkapott egy vírust. Az elkövetkező két hetünket nem kívánom senkinek. Egy biztos: ma már máshogy látom a dolgokat, ha Milán kishúga megszületik, néhány hétig biztos, hogy nem engedünk a közelébe senkit.”


A látogatás aranyszabályai

A vendég ne szolgáltassa ki „túlságosan” magát – az első hetekben-hónapokban éppen hogy a kismamát kell „körbeugrálni”, neki kell a lehető legtöbbet segíteni. (Bármilyen meglepő, sokan nem „veszik észre”, hogy a háziasszony már nem tud úgy pörögni, mindenkit maradéktalanul kiszolgálni, mint a baba születése előtt.)

Senki ne maradjon túl sokáig. Venni kell a kimondott-kimondatlan jeleket: és amikor eljött az ideje a búcsúzásnak – fáradt az anyuka, nyugtalan a baba, szoptatási idő jön, stb. – az illedelmes marasztalás ellenére is menni kell. Bár nem mondja, a legtöbb esetben azt kívánja az anyuka, hogy a vendég(ek) távozása után végre kettesben lehessen a gyermekével.

Kérdezés nélkül nem szabad „felkapni” a babát! Sok nagymamának, barátnőnek furcsa lehet, hogy nem veheti ki „csak úgy” a csecsemőt a kiságyából, ha az anyuka nem engedi meg. Különösen az első gyermekes anyák lehetnek „túlságosan óvatosak” és aggódók – nem szívesen adják más kezébe néhány napos, hetes babájukat. Ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Mindenkinek alaposan meg kell mosni a kezét, aki az újszülötthöz megy látogatóba – a kisbabának még nincs olyan erős védekező rendszere, mint a nagyobb gyerekeknek, ezért védeni kell őket a bacilusoktól, kórokozóktól.

Bármilyen „ennivaló” is az újszülött, „tilos” puszilgatni – csak a legközelebbi rokonainak (anya, apa, testvér) megengedett a puszi.

Kerülni kell a túlzott hangoskodást, erősebb hangokat (szép lassan majd hozzá lehet szoktatni a babát), hiszen a pici a védett anyaméhből kikerül ki egy teljesen új környezetbe, és csak lassan szokik hozzá a furcsa hangokhoz, zajokhoz.


Ajándékot, de mit?

Valószínűleg senki nem megy üres kézzel babanézőbe. Ha az anyuka konkrétan megmondja, mire van szüksége, könnyű helyzetben van a látogató. Ha nem – és ez a gyakoribb – meg kell próbálni túllépni a ruhavásárláson (nehéz eltalálni a méretet és az anyuka ízlését), akármilyen csábító kis ruhák láthatók a kirakatban. A legkisebb méreteket a legtöbb baba már születésekor kinövi, és a „majd belenő” sem biztos, hogy tökéletes választás.

Célszerű praktikus ajándékot keresni, akkor is, ha az nem tűnik túl előkelőnek. Egy takaró vagy nagyobb tárgy nem biztos, hogy illik a már berendezett babaszobába, ugyanakkor egy kisebb babacipő vagy babafényképalbum, illetve -napló sokkal hasznosabb lehet. Ugyanígy jó ajándék a pelenka, a törlőkendő, a baba születése napján vásárolt újságok (később milyen jól jön majd!) stb. És amit nem szabad elfelejteni: ne csak a baba, hanem az édesanya is kapjon egy apró, jelképes ajándékot.