Láthatatlan családi örökségeink

Amint megszülettél, egy hosszú láncba csatlakoztál be, ami a szüleidből, az ő szüleikből, a testvéreidből és majd később a te gyerekeidből áll. Ez a lánc rengeteg információt hordoz magában, az üzenetek, az adatok és az elvárások generációról generációra, egyik láncszemről a másikra „öröklődnek”. Ez a lánc nagyban meghatározza a sorsod. Bár a láncszemeket nem választhatod meg, abba teljes beleszólásod van, hogy mit teszel most, és mennyire hagyod, hogy a lánc befolyásolja az életed.

Mit öröklünk, és mit nem?

Egészen téves elképzelés az, hogy bizonyos tulajdonságokat, mentális attitűdöket genetikailag öröklünk. Gondolj csak bele: létezik zene-gén? Vagy humor-gén? Vagy magabiztosság-gén? Ilyesmiről nem tud a genetika, és ez érthető is: csak a test tulajdonságai öröklődnek a génekkel. Az ember nem a testéből áll. Ott a tudat, a lélek, és az elme, ahol a tudatos és nem tudatos információk gyűlnek.

Az, hogy milyen a testalkatunk, milyen betegségekre vagyunk hajlamosak, vagy milyen hamar kezdünk őszülni, fizikai tulajdonság. Az viszont, hogy mennyire vagyunk aggodalmaskodók, milyen a ritmusérzékünk, vagy a helyesírásunk, egyáltalán nem a génekkel öröklődik. Miért van az, hogy mégis annyira hasonlítunk a szüleinkre – és általában az egyikre sokkal inkább, mint a másikra? A válasz a mintákban, és a láncon át „örökölt” gondolatvilágban keresendő.

Vigyázz, mit hiszel igaznak!

Amiben felnövünk, annak nagyon kis részét kezdjük később megkérdőjelezni. Sokan azt hiszik, hogy ők teljesen mások, mint a szüleik, mert olyan sok dologban nem értenek egyet velük. Az viszont ritkán tűnik fel, mennyi mindent veszünk magától értetődőnek, pedig akár hátráltathat is bennünket az életben.

Ismered azt a mondást, hogy jól válaszd meg a társaságod, mert az meghatározza az életed? Akikkel körülveszed magad, akikkel nap mint nap kommunikálsz, azokkal fogsz automatikusan azonosulni, és nagyon hasonlóan fogsz gondolkodni. Ha állandóan panaszkodó, pesszimista emberek között vagy, hamarosan te is nyomorodottnak fogod látni a világot. Ha aktív, megvalósító, siker-orientált emberekkel beszélgetsz sokat, akkor te is a lehetőségeket fogod észrevenni magad körül, optimista és bátor leszel.

Most akkor képzeld el, hogy a szüleiddel 18-20 évet töltöttél el… Ha olyan anyával és apával nőttél fel, akik úgy gondolták, hogy ők – és így a család többi tagja is – másodrendű polgárok, akiknek annyi a dolguk, hogy elmenjenek a munkahelyükre, és felneveljék a gyerekeiket, akkor nagy az esélye, hogy neked sem voltak világmegváltó terveid tizenhat évesen. Ha később lettek is, valószínűleg nem lettél hihetetlenül sikeres, és nem érted, miért.

Minden család egy külön univerzum. Amit a szülők örökül kaptak a nagyszülőktől, abban hisznek. A ő világukban egy bizonyos értéket képvisel a pénz, a szomszéd, a könyvek, a televízió, a politika, az állatok és a növények, megvan az elképzelésük a gyereknevelésről, az orvosokról, a táplálkozásról, a munkáról, a vállalkozásról vagy a barátokról is.

Ha egész életedben azt hallgattad, hogy „pénzt csak pénzzel lehet csinálni”, hogy „egy férfiban sem lehet megbízni”, vagy hogy „az öndicséret büdös”, akkor biztos, hogy nem építettél még fel egy vállalkozást a semmiből, problémáid vannak a párkapcsolatban, és nem könnyen érvényesülsz a választott karrieredben. Ráadásul neheztelsz azokra, akik viszont igen…

Szerezd vissza az életed!

A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb embert teljesen behatárolja az az élet-szemlélet, amibe beleszülettek. Gondolkoztál már azon,a jómódúak gyerekei miért boldogulnak olyan könnyen az életben? Nem azért, mert a szülők pénzzel segítik őket. Egyszerűen eszükbe sem jut, hogy a pénz kevés is lehet. Meg vannak győződve róla, hogy a pénz, az jön, ha teszünk érte. És tesznek, és tényleg jön. Egy folytonos anyagi gondokkal küszködő család sarja sokkal nagyobb utat fog bejárni, míg eljut idáig: először le kell vetkőznie a berögzült elképzeléseket.

Gondolj bele: az életed olyan volt, amilyet magadtól is választottál volna magadnak? És most olyan? Ha nem vagy elégedett azzal, ahol tartasz, érdemes végiggondolni, mi mindent veszel magától értetődőnek, ami visszahúz és akadályoz.

Vizsgáld meg: hol éltek a szüleid? Te hol élsz? Lakásban, házban, falun vagy városban? Miért? Mit dolgoztak a szüleid? Te mivel foglalkozol? Vállalkozol vagy alkalmazott vagy? Milyen szektorban dolgozol? Miért? Milyen politikai, vallási, gazdasági nézeteket vallottak a szüleid? És te? És ezek tényleg a te saját, külön döntéseid? Milyen nagy problémákkal szembesülsz az életben? A szüleidnek voltak hasonló problémái? És azt elhiszed, hogy nem mindenkinek vannak ilyen problémái?

Ha vissza szeretnéd szerezni az életed, akkor először is felejtsd el, hogy „mindenki így van ezzel”. Attól még, hogy a te mikro-univerzumodban a szüleid, a barátaid, az ismerőseid mind egy bizonyos módon állnak az élethez, az nem azt jelenti, hogy ebből áll az élet. Nem mindenkinek ugyanazok a gondjai. És neked sem kell ezekkel a dolgokkal küzdeni.

Bármin bármikor változtathatsz. A gondolataid tényleg hatalmas erővel bírnak, és ha képes vagy megkérdőjelezni a saját, igaznak hitt elgondolásaidat, egy csodálatos világ nyílik meg előtted. Mindenki született valahova, és kapott egy bizonyos értékrendszert. Ám ezzel azt tehetünk, amit csak szeretnénk. Ha jól szolgál, légy hálás, és tartsd meg. Ha nem jól szolgál, akkor is légy hálás, de kezdj új láncot. Hiszen a saját életedben azt gondolsz, amit akarsz.