Életmód

2010.05.25. 17:55

Tűrjem, hogy verik a fiamat?

A férjem és én egyetlen dologról álmodunk. Hogy egyszer legyen végre egy saját lakásunk, még ha olyan pici is, hogy csak állva férünk el benne. Amióta a kisfiunk megszületett, még nehezebb az élet.

NANA.HU

Nappal titkárnő vagyok egy cégnél, nyolcra kell beérnem, de van, hogy hat előtt nem végzek. Hétvégéken egy fitneszklub recepcióján dolgozom, oda gyakran magammal vihetem a kisfiamat, ha ez nem így lenne, szinte sose látnám. A férjem is rengeteget dolgozik, másodállása mellett még költöztetést, bútorszállítást is vállal alkalmanként. Minden fillért élére állítunk azért, hogy egyszer megszabadulhassunk anyósoméktól és saját lakásunk lehessen.



A férjemék négyen voltak testvérek, és nekik is nagyon nehéz, küzdelmes életük volt. Anyósomék megértik, min megyünk most keresztül, és mindig azt mondogatják, addig örüljünk, míg szeretet és egészség van, hiszen az élet nem habostorta. Ők is a szülőknél laktak a negyedik fiú megszületéséig, akkor aztán kiutalt nekik az önkormányzat egy lakást. De mi már nem reménykedhetünk ilyesmiben, muszáj összespórolnunk legalább annyi pénzt, amire hitelt ad a bank.

Voltaképpen hálásak lehetnénk, hogy anyósomék befogadtak minket, igaz, rendesen beszállunk a háztartási költségekbe, a férjem nem is számolja, mennyit ad, ha van pénze, bevásárol az öregeknek is, apósomnak meg ládaszám hordja a sört, hadd örüljön az öreg.

Régebben nem hordott volna neki sört, az biztos. Ahogy Balázs elmeséléseiből tudom, apósomnál keményebb, zordabb apa már csak a Kőszívű Ember lehet a regényből. Ha az egyik gyerek kinyitotta a száját, már kapta is a pofont, ha pedig tényleg „nevelni” kellett, már csatolta is le magáról a nadrágszíjat. Balázs, a férjem a harmadik gyerek, és olyan is megtörtént vele, hogy pusztán tanulási célból neki kellett a fakanalakat hozni a bátyja elveréséhez. Amikor eltörött a bátyja hátsóján egy fakanál, nyújtania kellett a másikat. A bátyja bűne akkor az volt, hogy engedély nélkül beült apja Trabantjába és úgy tett, mintha vezetné, brűgetve kormányozta az álló kocsit. Tízéves volt, a férjem pedig hét. Ezért volt a nagy nevelési stratégia, jól elverni a kölyköt fakanállal, a másik meg segédkezzen benne, mint egy spicli hóhér, hadd tanulja meg, hogy nem szabad beülni a kocsiba.

Ági történetének folytatását itt találja! >>>

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kpi.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
A KPI kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva
A KPI kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva