Nem tud beszélni a lakótelepi lakásba zárt gyerek

A megkésett vagy akadályozott beszédfejlődésű gyerekek a legveszélyeztetettebbek a tanulási zavarok szempontjából — mondta el Rédai Etelka gyógypedagógus-logopédus a szoljon.hu-nak. Szerinte figyelemfelhívó lehet, ha 3-6 hetes korban nem kezdődik el a gőgicsélés, továbbá az, ha egy másfél éves kislány, illetve kétéves kisfiú még nem beszél.

Ezekben az esetekben már ajánlatos szakember felkeresése. Lányoknál általában 18 hónapos korban megjelennek a szavak, 28 hónapos korban pedig a mondatok. Ez a fiúknál jellemzően 2 éves, illetve 2,5 éves korban történik meg. Természetesen egyéni fejlődésre is akad több példa, sőt, a 3-4 éves kor természetes velejárója az élettani beszédhiba, ami artikulációs eredetű, így lesz például a kakasból tatas. Ha azonban az anyanyelv tartalmi vonatkozásában, vagyis a szókincsben, mondatalkotásban van késés, már hároméves korban érdemes a szülőknek szakszerű segítséget kérni.

Sokat mondó adat, hogy az édesapák naponta csupán nyolc percet beszélgetnek gyermekeikkel, a gimnáziumban heti hat perc jut szóbeli számonkérésre, s ebből mindössze két perc magyarul. Sőt, az érettségiig el lehet jutni úgy, hogy a négy év alatt összesen 17 perc szóbeli megméretést kell teljesítenie a diáknak.

A szakember szerint nagyon fontos a kódolt nyelvhasználat, továbbá a szekvenciális analitikus gondolkodásmód, erre példa, amikor a szülő úgy magyarázza gyermekének: ott van a kisautód a szekrény mellett, az asztal alatt, a cipőtől balra. Ezzel szemben a legrosszabb megoldás, s a kódolatlan nyelvhasználatra példa, amikor a szülő csak azt mondja: ott van, ni, ott, ott. Utóbbi persze szociokulturális hátrányra utal.

Rédai Etelka azt tanácsolja a kisgyermekes szülőknek, különösen nyáron, amikor több időt tölthetünk csemeténkkel, hogy sokat és lassan beszéljünk a gyerekhez. A logopédus úgy véli, hároméves kor alatt a tévénézés károsan befolyásolja az olvasási készséget és a rövid távú memóriát. Három és ötéves kor között azonban a tévé fejlesztheti a kicsik kognitív (tanulási, megismerési) képességét. Ha ragaszkodik a lurkó a technika vívmányaihoz, a szülők kisgyermekükkel közösen nézzenek filmet, aztán beszéljék meg a látottakat. A tévézés veszélyei között a gyógypedagógus elsőként említi a differenciálatlanságot, azaz, hogy mi fontos, s mi nem. Ezért legyünk tudatos tévé- és számítógép-felhasználók, és próbáljuk erre nevelni gyermekeinket is.

Ami szintén lényeges a szakember szerint, hogy minden nap meséljünk nekik, mégpedig igazi magyar népmesét, a korosztálynak megfelelőt, kisebbeknek rövidebb állatmeséket, a nagyobbaknak pedig hosszabb, több fordulós meséket.

-->