2010.07.24. 10:42
Segítségdömping után közöny?
„Meddig kell még ezt az árvizezést hallgatni-olvasni?” – fakadt ki valaki a kommentezők közül az egyik népszerű portálon. Én visszaválaszoltam: remélem sokáig. Mert szerintem sokkal izgalmasabb egy-egy újabb adományról szóló tudósítás, mint a „megcsalta”, „feldarabolta”, „megerőszakolta”, „agyonverte”, vagy a „csúnyán villantott a sztár” – kezdetű álszenzációk tömege.
„Mennyi pénz kell még az árvizeseknek?” – kérdezte valaki ingerülten, amikor a legnagyobb jótékonysági koncert plakátjába botlott. Akkor, ott nem tudtam válaszolni, hát most üzenem neki: sokszorosa annak, ami eddig összegyűlt. Mert csak első hallásra tűnik soknak, hogy az egyik közszolgálati televízió 500 millió forintot gyűjtött és küldött, és milliókban fejezhető ki annak az értéke, amit a jótékonysági klubok, alapítványok, illetve a művészek és magánemberek adtak a bajba jutottaknak.
De mire eljut az érintettekhez, a károsultakhoz, ez a pénz nagyon is szétaprózódik. Így aztán azoknak az embereknek, akikre éjszaka közepén zúdult az ár, és menekülni is alig tudtak a házukból, aztán napokig-hetekig derékig gázoltak a vízben abban a helyiségben, ami a hálószobájuk volt, és hiába múlt el két hónap a víz támadása óta, még mindig nem száradtak ki a falak, mindent belepett a penész, a bútor tönkre ment, s talán a házfalat is meg kell erősíteni (ha nem dőlt be időközben)... ezeknek az embereknek nagyon kevés.
Azok az emberek, akiknek öt-tíz-húsz évi munkájának eredményét sodorta el a mocskos áradat, örömmel fogadták az első segélyautókkal érkező fertőtlenítő szereket, aztán a ruhát, háztartási gépeket. De sejtették-tudták, amikor hétágra fog sütni a nap, már mindenki feledi az árvizet, a nyaralással, a bulvárhírekkel foglalkozik, és legközelebb akkor mozdul meg benne a jó szándék, ha újabb tragédiáról harsognak a híradók.
Ezért is hallgatják reménykedve az adománygyűjtésről szóló újabb híreket az érintettek. Mert saját erőből aligha tudnak újra talpra állni. És sokszor nem is annyira a pénz hiánya miatt. Hanem a sokk, a lelki megrázkódtatás bénítja őket. Az első hetekben pszichológusok is érkeztek a segélycsomagokkal, akik próbálták a katasztrófa-helyzetben kialakuló pánikot, depressziót feloldani. De azt hiszem, ez aligha mosható ki a zsigerekből egy-két nap, vagy hét alatt.
Ijesztő emlékek
wanatka -->
