Szakíts, ha bírsz!

Beleszeretni valakibe nem nehéz. Különösen, ha a másik is lelkesedik, ha annyira nagyon rózsaszínnek tűnik minden a kapcsolat elején. A kedves szuperpasivá avanzsál, mi jó esetben szupernőnek érezzük magunkat mellette, és kétség sem férhet hozzá, ez maga a tökély.

Aztán egyszer csak a való világra ébredünk, problémákra és megoldhatatlannak tűnő helyzetekre, majd eljön az az idő, amikor elszakad a cérna. Először csak halvány gondolat a fejünkben, hogy ezt nem fogjuk így sokáig bírni, aztán egyre többször és egyre kerülget bennünket ez a gondolat, majd egészen határozottá válik. Ezen a ponton viszont sok felé lehet indulni.

A varázspálca: a kommunikáció

Sokan követik el azt a hibát, hogy egyedül játsszák le magukban a gondokat, az elégedetlenségüket. Pedig semmi sem tudja helyettesíteni az igazi, őszinte kommunikációt. Amikor valami nem jó, amikor azt érezzük, hogy boldogtalanok vagyunk, és hogy valami változtatni kéne, azt közölni kell a másikkal. Nem vádlón, nem hisztisen, egyszerűen csak megbeszélni vele. Ráadásul időt is kell hagyni neki, hogy mindezt megeméssze, mert ha magától tudta volna, hogy valami nagyon nem jól van, már valószínűleg változtatott volna rajta. Tehát amíg a dolog nincs átbeszélve, nem ér csak úgy kifarolni belőle. Az olyan könnyű megoldás, és általában azok választják, akik maguk nem teljesen tiszták a kapcsolatban. Mindenki megérdemel legalább annyit, hogy tudja, hogy mit várnak el tőle, és az esélyt, hogy ezt megtegye.

Még hányszor mondjam, hogy…

Ha megbeszélés nem segít, és semmi nem változik a kapcsolatban, az ember joggal érezheti, hogy vagy nagyon nem a megfelelő embert választotta, vagy pedig a másiknak nem elég fontos ez az egész ahhoz, hogy megtegyen érte olyasmit, amit magától eddig nem tett meg. Minden kapcsolatban akadnak zökkenők, néha egész szakadékok is. Ez lehet egyszerűen annyi, hogy a másik szokásai idegesítenek minket roppantul, vagy olyan súlyos dolog is, mint egy harmadik felbukkanása, vagy a kapcsolat jövőjének hiánya. Ugyanakkor igaz, hogy ha két ember igazán szereti egymást, semmi, de a világon semmi nincs, amin ne tudnának együtt átmenni.

Ehhez persze az szükséges, hogy mindketten ugyanannyira akarják, hogy jó legyen. Kell, hogy valósan lássák a helyzetet, és hogy alapvetésnek ott legyen az a megkérdőjelezhetetlen szándék, hogy bármit megoldanak együtt, hiszen mindketten pontosan tudják, mennyire fontosak a másiknak. Ebből következik az is, hogy nem kritizáljuk feleslegesen a másikat, és nem várunk el tőle olyasmit, amit képtelen teljesíteni, vagy változtatni rajta. Ha emiatt viszont azt érezzük, hogy sosem leszünk igazán boldogok mellette, megint csak ott tartunk, hogy a választás volt elhibázott.

Tényleg tudod, mire vágysz?

A legtöbben úgy mennek bele egy kapcsolatba, hogy egyszerűen csak kapcsolatot szeretnének. Néha van valami halvány elképzelés arról, milyen is legyen az a kapcsolat, ám ennek sokszor nincs köze ahhoz, mik a valódi szándékai és vágyai az illetőnek. Te tudod, pontosan milyen életet szeretnél? Hogy abban milyen társra van szükséged, milyen legyen az az ember, akivel mindezt meg tudod valósítani? Tényleg tisztában vagy vele, mi tesz téged boldoggá? Merthogy az valójában sosem a pénzen, az időn, a virágcsokron vagy a kimondott szeretleken múlik.

Vizsgáld meg jól a saját céljaid. Ha mindez megvan, ehhez keress társat. Ha párkapcsolatban élsz, és valahogy nem jó az egész, akkor is először magadban kell vizsgálódnod. Így fogod megtudni, mekkora áldozatot vagy kompromisszumot ér meg az a valaki. Lehet, hogy szakítanál, de valahogy nem visz rá a lélek, hiszen tudod, hogy nem ezt kell tenni. Az is lehet, hogy a szex vagy a barátok vagy valami konkrét dolog összeköt benneteket, de ez csak egyetlen tényező abból a nagyon sokból, aminek jól kéne működnie ahhoz, hogy boldog legyél a kapcsolatban – ám inkább a homokba dugod a fejed.

Nem érdemes évekig rugózni valamin, amit nem lehet megjavítani. Csak egyre fáradtabbak lesztek, egyre boldogtalanabbak, és egyre kisebb eséllyel indultok majd el egy – elkerülhetetlenül elkövetkező – új kapcsolatban. Ugyanakkor nem szabad kiönteni a fürdővízzel a gyereket sem. Ma már olyan gyorsan forgó fogyasztási cikk lett a párkapcsolat, mint a mosópor: havonta, kéthavonta újat veszünk. Pedig ha az ember 1. tudja, mit akar, 2. a párja is ugyanezt akarja, 3. képes és hajlandó szembenézni a problémákkal, akkor nem szabad veszni hagyni a dolgot.

Ellenkező esetben viszont szeresd magad annyira, hogy nem hagyod, hogy kicsináljon egy kapcsolat. Az egészhez annyi kell, hogy képes legyél kívülről látni a helyzetet, emócióktól mentesen. Ha egy barátnőd lenne ugyanebben, mit tanácsolnál neki? Ha a gyereked lenne ebben a helyzetben, mit tanácsolnál neki? Abban a pillanatban, ahogy tudod, mi fontos és mi nem, eleget kommunikálsz, és tudod, hogy mindent megtettél annak érdekében, hogy működjön ez a dolog, el tudod majd dönteni, mi a helyes. És ha eldöntötted, és attól jobban érzed magad, jól döntöttél. Ha nem, fussatok még egy kört az előző pontokon…