2010.09.11. 07:58
Ha császárral szülsz, lúzer vagy?
Gyakran illetik lesajnáló véleménnyel a császáros kismamákat azok a nők, akik normál módon szültek. Nekik szól ez az írás.
Előre bocsátom, meglehetősen indulatos vagyok a témával kapcsolatban. A minap olvastam egy cikket a császármetszésről, amely többnyire pontról pontra leírta a legfontosabb tudnivalókat a dologról. Nem mondhatom, hogy pártatlan volt az írás, hiszen egyértelműen a hüvelyi szülést helyezte előrébb, de ezzel nem is volt problémám. A cikk informatív és hasznos volt. Ami mégis pillanatok alatt kihozott a sodromból, azok az írást követő hozzászólások voltak.
Rögtön megjelentek az ősanyák, akik teljes mellszélességgel hirdették a hüvelyi szülés szentségét és kizárólagosságát, mintha a szerencsétlen császármetszéssel szülő nők nem is életet adnának, csak valami húskupacot teremtenének. Reagált rá később néhány császáros anyuka, akik szinte már elnézést kérve említették meg, hogy egyáltalán nem az ő választásuk volt a műtét. Mindez azonban valahogy erejét vesztette a melldöngető ősanyák mellett.
Igen, mondhatja bárki, hogy a sértettség beszél belőlem. Az egyik anya nem állt meg ott, hogy az ő gyermekei a természetes szülésnek köszönhetően voltak erős és egészséges kisbabák. Azt állította, hogy a gyerekek azért kitűnő tanulók, mert nem császárral születtek. Ebből pedig az következik, hogy a császáros babák nemcsak hogy nem lesznek egészségesek, de még rosszabbul is teljesítenek majd az iskolában. Na, azt hiszem ennél a kommentnél gurult el a gyógyszerem. Ám arra gondoltam, ha már lehetőségem van nagyobb terjedelemben világgá kürtölni a véleményem, akkor élek is vele.
Természetesen nem gondolom én sem, hogy a mai modern világban minden nőnek császármetszéssel kellene szülnie. A szülés, mint a nők életének egyik legmeghatározóbb élménye akkor igazán szép, ha zökkenőmentesen és természetesen folyik. De nem mindig folyik így. És ha ez a helyzet, az álomból rémálom lehet. Innentől kezdve pedig sipákolhat nekem akárki az első próbatétel meg az erősödő immunrendszer fontosságáról, ha a gyerek vagy az anya élete a tét.
Erre rendszerint visszakézből hozzám vágják a tényeket, hogy a statisztikák szerint túl sok a császár, és sok nő ok nélkül vágatja fel magát pusztán félelemből. Igen, tudom. Az én mélységes felháborodásom inkább az olyan hozzászólásokból ered, amelyek ismeretlenül beleordítják a nagyvilágba, hogy minden császáros nő vesztes, aki képtelen volt normál módom megszülni a kisbabáját. És akkor még meg sem említettem azokat az eseteket, amelyek épp az ellenkező oldalt erősítik: amikor a statisztika kedvéért erőltetik az elhúzódó szülést, és a baba végül súlyos oxigénhiánnyal vagy egyre romló szívhangokkal jut ki az anyaméhből.
