2010.09.28. 09:54
Miért kínoz, ha azt mondja, nem szeret?
Június elején ismertem meg Krisztát, akkor azt hittem, komoly dolog kezdődött közöttünk. Minél többször beszélgettünk, annál biztosabban tudtam, hogy amit érzek, az szerelem. Így aztán nagyon megrázott, amikor a nyár elmúltával minden valamire való indok nélkül kidobott.
Huszonhat éves vagyok, Kriszta huszonegy. Úgy gondoltam, elég érettek vagyunk már egy komoly kapcsolatra. Nyár közepén már azt is el tudtam képzelni, hogy egy nap feleségül veszem, bár nála zűrösebb lány kevés van ezen a bolygón.
Egyik este például sírva érkezett a randira. Átöleltem, megvártam, míg megnyugszik annyira, hogy képes legyen elmondani, mi bántja. Kiderült, hogy az anyja és a nevelőapja megint összevesztek, és rajta töltötték ki a dühüket. Amúgy is mindenért belekötnek, hogy miért nem tanul rendesen, ha meg nem tanul, miért nem keres, miért jár annyit szórakozni. Krisztát nem vették fel a főiskolára, azóta mindenféle tanfolyamokra jár, hogy szakmát szerezzen, de egyik szakmában sem talál örömöt.
Örültem, hogy kiönti a szívét, hogy mindent elmond nekem, és igyekeztem segíteni. Még azt is felajánlottam, hogy kiveszek egy albérletet, ahol együtt élhetnénk, de ő ezt nem akarta, mert akkor még nagyobb balhé lenne otthon.
