2010.09.12. 08:04
Sulis gond. Miért nem barátkozik?
Az iskola hatalmas váltás az óvodához képest, az újdonsült tanulóknak hirtelen és nagy váltást jelent ez a szabályokkal teletűzdelt, szigorú rendszer. A legtöbben szerencsére hamar belerázódnak a dologba, de sok olyan kisdiák is van, aki magányosan, barátok nélkül kell vegye az akadályokat. Hogyan lehet segíteni neki?
Még csak másfél hét telt el az iskolakezdés óta, és talán még korai lenne következtetéseket levonni a gyermek társas-társtalan kapcsolataiból, de azért már bizonyára vannak szembetűnő jelek (jók és rosszak). Egy biztos, az elsősöknek a legnehezebb. Számukra nagy segítség, ha az oviból jól ismert és szeretett kis pajtásaival kerülnek az iskolába, és nem egyedül kell a nulláról felépítgetniük leendő kapcsolataikat.
A barátság szerepeA gyerekek többségének nincs feltétlenül szüksége barátok népes seregletére ahhoz, hogy felnőtt korára kialakuljon a kapcsolatteremtő képessége. Egy vagy két jó barát társasága is elég, hogy megtanulja a „játékszabályokat”. Ez egy olyan lecke, amelyre minden gyereknek szüksége van, és amire a szülei nemigen taníthatják meg. Az, hogy hány barátot tud „felmutatni” a gyerek, alapvetően attól függ, mennyire gátlásos.
A hazai felmérések szerint az óvodai közösségekben általában 10-15 százalék a visszahúzódó, és egynegyed a nagyon közvetlen és nyitott gyermekek aránya. A többiek e két „szélsőség” között helyezkednek el.
A nagyobbaknak sem mindig könnyű
A becsengetés óriási váltás a gondtalan nyári hónapok után, a legtöbb gyerek általában örült, hogy újra elkezdődött az iskola – elsősorban azért, mert rég nem látott barátaival találkozhat. Mert a barátság már gyerekkorban is roppant fontos – néha egész életre szól. Sajnos, nem mindig „jön” könnyen.
A visszahúzódóan magányosA barátság nemcsak a magányt űzi el, hanem a világ iránti egészséges érdeklődést is serkenti. A szakemberek szerint a társtalanság hátráltatja a gyermek fejlődését, és ez a hajlam már az óvodában megnyilvánulhat.
Ha később, az iskolában sem barátkozik egyetlen társával sem, ha nem akar meghívni senkit a saját otthonába, akkor valószínűleg valamilyen probléma húzódik a háttérben. Ilyenkor nem árt, ha a szülő konzultál az osztályfőnökével. Ugyanakkor ez csak fél megoldás, a család feladata, hogy megtanítsa azokat a technikákat, melyek segítenek a kapcsolatteremtésben. A bemutatkozást, a mosolyt, a kedvességet, és a játékba invitáló szavakat akár gyakorolni is lehet.
Kattints a folytatásért és szavazz!>>
