2010.10.05. 09:24
Hova lesz a vágy?
Minden kapcsolatban eljön az az idő, amikor már nem nézünk párás tekintettel, áhítatosan a kedvesünkre, nem gerjedünk rá, amikor leveszi a pólóját, és nem a szex az első gondolatunk, amint hazaérünk.
Általában a bűvös hetedik évre szokták tenni azt a párkapcsolati válságot, amikor elgondolkozunk: biztosan vele akarjuk leélni az életünket? Pedig a legtöbb házasságban ez jóval hamarabb elkövetkezik, és van, aki már egy-két év után kétségbeesik.
A leggyakoribb trauma az, amikor rájövünk: már nem kívánjuk a másikat. Nincs meg többé az a fajta izgalom a kapcsolatban, ami a kémiát gerjesztené, és ez nagy emocionális terhet ró mindkét félre. A baj azonban nem olyan nagy, mint amilyennek elsőre látszik. Sok pár több ilyen fázison is átesik közös életük során, és egy kis erőfeszítéssel át lehet lendülni rajta.
Mindannyian tudjuk, hogy ahogyan az életünk változik, úgy változik a kapcsolat minősége is. Gyerekek születnek, anyagi gondokkal küzdünk, nem valósulnak meg azok a céljaink, amiket a kapcsolat elején elterveztünk, és természetesen ez nem növeli a csodálatot, a vágyat vagy a másik iránti imádatunkat.
Tudjuk, hogy így van, mégis azt gondoljuk, ez csak másokkal történik meg. Aztán amikor a saját házasságunk döcög, úgy érezzük, mindennek vége. Nem, semminek nincs vége. Épp csak egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol eljött az ideje a változtatásnak. Nem szabad kétségbe esni az ilyen helyzettől, hanem annak kell tekinteni, ami: egy jelzés, hogy nem mindent úgy tettünk eddig, ahogy azt kellett volna, és egy lehetőség, hogy új színt, új életet vigyünk a kapcsolatunkba. És semmi esetre sem szabad a másikat hibáztatni, inkább kezdjük magunkon a „munkát”. Hiszen a vágy hiánya már csak a jéghegy csúcsa, ám ennél sokkal korábban kezdődtek a gondok.
