A bosszú maga a lélekdrog

Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég, és az ünnepi viták, bosszúk és cselszövések folytatódnak tovább. Mert nincs is jobb gyógyír a lélekre, mint az édes bosszú. El sem jutsz a tettekig, de ha sérelem ér, az első gondolatod valahogy megtorolni? Te is a negatív-viszonzók csoportjába tartozol.

Robin Hood szindróma

Apró cselektől és kicsinyes bosszúktól, amiket a törvény még nem büntet, egészen súlyos ügyekig, az ember szereti a saját kezébe venni a dolgokat. Segíts magadon, Isten (vagy valamilyen létező természetfeletti) is megsegít. Egészséges piszkálódás, bosszú vagy önbíráskodás? A határ nagyon vékony.

Az önbíráskodás, azaz a vigilantizmus a köznyugalom elleni bűncselekmények csoportjába tartozik, és nálunk egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Mégis sokan vesznek példát a leghíresebb önbíráskodóról, Robin Hoodról. Csak épp nem a szegények iránti mély együttérzésből.

Lélekdrog

Nem vagyok bosszúálló típus, de főiskolás koromban én is megismerkedtem azzal a bizsergető elégtételérzettel, ami akkor tör ránk, ha visszaadjuk másoknak azt, amit velünk tettek. Az első albérletemben élveztem az önállóságot, és szenvedtem a szomszédoktól. Kedvesék (mert titokban így becéztem őket) minden alkalmat megragadtak, hogy szinten tartsák bulvárműveltségemet. Különösen, ami a betelefonálós műsorokat és a délutáni beszélgetős félórákat illeti.

A teljes cikket itt olvashatod >>>