Az Alacsony-Tátra felhők feletti bércein járt a Hazajáró (videó)

A Nagy-Fátra keleti végnyúlványai közül indultak útjukra Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor a köztévé Hazajáró című honismereti magazinjának műsorvezetői.

Rétek, legelők és erdők ölelésében, elzárva a lenti világ modernizmusától, szerényen, csendesen, de a felhők fölötti világ büszke szilárdságával őrzi évszázados gyökereit egy fából ácsolt, rusztikus hegyi település. Amikor még az ember együtt élt a természettel, farkasok jártak vidékén, ezért is lett a neve Vlkolinec, azaz Farkasd. Értékőrző falu, de mégsem skanzen. Ha csak néhány tucatnyian, de ma is lakják rönkházait és az ősi gazdálkodási formákból is maradt még itt valami.

A Rásztói-nyeregből túratársaikkal, rugaszkodtak neki a legmeredekebb szakasznak, a Szalatin csúcsának (1630 m). O

– A kilátás önmagáért beszél. Az Isten ajándéka szerintem nekünk, mert jól viselkedtünk, illetve nagyon megküzdöttünk ezért a hegyért – írta le a látványt Kenyeres Oszkár.

A Szalatinról északra futó Ludrovai völgy aljában, a Liptói-medence nyugati végében találjuk Nemesludrovát. A Rakovszky és a Moys családok ősi fészke, a középkori „Villa Ludrova” határában virraszt Liptómegye egyik legrégibb szakrális épülete. A XIII. századi Mindenszentek templom kő ajtókeretén vágásokra leszünk figyelmesek. Régen a templomba érkező nemes urak szokása volt, hogy kardjukkal jelet véstek a bejáratra.

Nemesludrova szomszédja Nagyselmec. Itt sem találunk már se Rakovszkyakat, se Moysokat, de a 17. századi várkastély még ott bújik meg a deres fák között. Amiért még érdemes ide látogatni, az a varázslatos természeti környezete. A falu felett, az Alacsony-Tátra északi nyúlványai közötti fenyveserdő a vidékre jellemző mészkőcsodák egy újabb ékes példáját, egy különleges sziklakaput rejteget.

Visszatérve a medence peremére, a szintén középkori eredetű Háromszlécs esett útjukba. A három községrészből egyesült település a 18. században kapott mezővárosi rangot. A község gazdag múltjáról tanúskodik a piactéren a masszív katolikus templom is, amely a 14. században épült. Háromszlécs határában érdekes mésztufaképződményeket, mofettás melegforrásokat találunk. Az enyhén szénsavas savanyúvíz a székelyföldi borvizekre emlékeztet.

A Deménfalvi és a Szentiváni völgyek közötti mellékgerincre, a Gyömbér-csoport északi részén emelkedő Krak tömbjének mészkőormáról leírthatatlan látvány fogadja a nézőt. A lemenő nap, mint óriás reflektor világítja meg a Magas-Tátra gránitmasszívumát. Mellette nyugatra a Liptói-medence fölé magasodó havasok és a Kis-Fátra fehérlenek. Délre az Alacsony-Tátra főgerince szaggatja az eget a Gyömbér-csoporttal.

Szívet melengető érzés, hogy akármerre is nézünk, nincs már olyan hegy, amelynek tetején ne lobogtatták volna meg zászlónkat.

De ne gondoljuk, hogy ezt a látványt már nem lehet fokozni. Az Ohnistye nyugati sziklagerincén vár még ránk egy olyan természeti csoda, ami méltó lezárását nyújtja Liptó vidéki túránknak. Mindjárt szembesülünk is vele, miért keresztelték a 10 méter magas sziklanyílást Ablaknak.

Fábián Dénes (1936) ma is aktuális gondolataival ért végett a Hazajáró legújabb állomása:

„Hosszú sétánkat befejeztük. Megismertük, nagy vonásokban, a megszállt Felvidék egyik legszebb hegyvidékét.

Százados fenyvesekkel, havasi rétekkel födött összefüggő vonulatai, váltakozva szakadékos völgyekkel, ismeretlen tájszépségei megérdemlik, hogy turistáink gyakran látogassák.

Járjunk elöl a megszállt területek fölkeresésében, tegyünk meg mindent, ami ennek a népnek és földnek hozzánk tartozását még jobban erősítheti.”

Borító és a cikkben lévő képek: a videóból kivágott fotók