Köztes neműek: Se fiúk, de lányok

Mottó: A fejlett országokban minden ezredik
gyermeken a születése után műtéttel döntik el:
fiú lesz vagy lány.

A születési bizonyítvány egyértelműen meghatározza, hogy a született gyermek melyik nemhez tartozik – olyan rovat nincs, hogy „kétnemű”. Ám  a jelek szerint a természet nem ennyire kategorikus, ugyanis csaknem minden ezredik csecsemő kétnemű.

A sebész dönt

Sok felnőtt nem is tudja – olykor a szülők sem –, hogy a gyermekük kétneműként jött a világra, és csak a gyors sebészi beavatkozás tette őt fiúvá vagy lánnyá. Az orvosok ilyenkor alapos vizsgálatnak vetik alá a csecsemőt és eldöntik, hogy esetében melyik nemi jelleg az erősebb, a láthatóbb, a domináns. Aztán előkerül a szike...
Ha az újszülött rendelkezik mindkét nemi szervvel, akkor lányt csinálnak belőle – a férfi szerveket ugyanis könnyebb eltávolítani. Ez a fajta „javítás” technikailag egyszerűbb, szerte a világban gyakorolják. Ma már bizonyos: az, aki előbb transzvesztita lesz, majd mind erősebb késztetést érez arra, hogy nőből férfivá operáltassa magát – talán épp egy ilyen fiúból lánnyá tett újszülött volt annak idején.
Az angolszász szakirodalomban ezt a tevékenységet „sex management”-nek, a szexszel történő rendelkezésnek nevezik.
Sokáig titkolták ezeket a műtéteket, ám néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban már létrejött a köztes neműek társasága (Intersex Society of North America), amely meglehetős vehemenciával küzd a régi beidegződés ellen, miszerint az emberiség csak két nemre, nőre és férfira oszlana. A  New Scientist tudományos hetilap szerint harcuk sajátos keresztes háború a megcsontosodott, immár idejét- múlt eszmék ellen. A társaságot olyan nő vezeti, aki másfél éves koráig egyszerre volt fiú is meg lány is, az orvosok csak akkor döntöttek, hogy lánnyá operálják.

Bár a különféle szexuális viselkedésformák, amelyeket azelőtt deviánsnak, sőt bizonyos körökben utálkozva perverznek neveztek és természetellenesnek tartottak, ma már mindinkább elfogadottnak számítanak  – ennek ellenére nagy a valószínűsége, hogy még nincs minden rendben ezen a téren. A köztes neműek azt állítják, hogy ha a természet nem volt képes eldönteni, az újszülött milyen nemű legyen, akkor abba kár beleavatkoznia az orvostudománynak. Ugyanis egyelőre többet árt, mint használ!

Teljes a csőd?

Számos biológiai oka lehet annak, amiért kétneműek születnek. Például ha az anya szervezetében túl sok a férfihormon – olykor nem is természetes okból, hanem mert a veszélyeztetett terhességet mindenáron megtartani akaró orvosok azzal tömik tele... Ilyenkor a lánygyermek is fiú nemi szervvel születik.
A fiúmagzat génjei viszont nem reagálnak az anya szervezetének túl alacsony férfihormonszintjére, ezért is születhet kétnemű gyermek. Az a fiú, akiben X (női) kromoszóma is van, ugyan férfiszervekkel születik meg, de kamaszkorában melle nő, és más női jellegzetesség is felbukkan a szervezetében.

A köztes neműek társasága valóságos kampányt indított azért, hogy az orvosok szüntessék be a „nemi manipulációt” az újszülötteken. Ezek a műtétek semmilyen hasznot nem hajtanak, sőt, olykor kifejezetten ártalmasak. Az így „kezelt” személyek a későbbiek folyamán általában meddők-magtalanok maradnak, esélyük sincs a normális párkapcsolatra, ráadásul a felnőttkor elején már nem is fogadják el azt a nemet, amivel a sebészek  „megajándékozták”. A brit Intersex Association vezetője megjegyezte: az orvosok közbelépése csupán azt szolgálja, hogy a megszületett gyermeket hozzá idomítsák a társadalom által elfogadott normákhoz – külsőleg is. Az áldozatok érzései senkit sem érdekelnek...
Persze, nem mindegyik nemileg átalakított személy lázad fel később a ráerőltetett nemi azonosság ellen. Szép számmal akadnak, akiket „lányokká” operáltak, és  továbbra is lányként érzik magukat jól. Ez arról tanúskodik, hogy egyfelől olykor a géneket is elnyomja valami – talán nem voltak elég erősek a fiúkhoz kötő szálak? –, de számos, ma még ismeretlen tényező is lehet a dologban, ami erősen hat, és nem  sok köze van a génekhez.

A nemük túszai

Mindenesetre ma már emberi jogi szervezetek is foglalkoznak a problémakörrel. Tény, hogy nem kevesen vannak az „interszexesek”, és nyilvánvalóan egyre többen lesznek. Sokan közülük már felnőttként adják fel a harcot, nem akarnak tovább engedelmeskedni a beidegződéseknek és akkor döntenek úgy, hogy nemet változtatnak.

Az ilyen műtétekre a tengerentúlon az 1970-es, Európában az 1980-as (Közép-Kelet-Európában inkább csak az 1990-es) évektől van lehetőség. Ám sok ilyen műtét zajlik nap mint nap, mert csak az Egyesült Államokban 40 ezer olyan volt férfi él, aki ma már nő!
Nem is sejtjük, milyen sokan élnek közöttünk olyanok, akik egyfajta nemileg meghatározott létforma ártatlan túszai. Akik nem vétettek semmit, de – talán éppen egy gyermekkori gyors „beavatkozás” nyomán – egész életükben köztes létre ítéltettek.