2010.07.05. 06:00
Özönvíz-mítoszok
Ilyen lehetett az özönvíz - mondták sokan, amikor a szakadatlanul zuhogó eső idén tavasszal és nyár elején olyan vidékeken okozott katasztrofális pusztítást, s döntött romba házakat, ahol évtizedekig szárazon tátongtak a patakmedrek, árkok. Több ezer hektár termőföld változott végeláthatatlan tengerré.
Az európai népek kultúrája, mondavilága a kereszténység égisze alatt tudott később egyetlen hagyománnyá egyesülni. Az özönvíz-legenda alapja a zsidó-keresztény kultúrkör számára elsősorban a Biblia. Noé története az egyik „legpopulárisabb” ószövetségi história: a nyugati ember tudásába általában viszonylag korán beépül.
A Biblia kronológiája szerint az Özönvíz Kr. e. 2370-ben kezdődött. A bibliakritikusok véleménye szerint a Genezisben elbeszélt bárka történet két egymástól független elbeszélésen alapszik és a mai ismert verzió végleges formája csak a Kr.előtti 5. században alakult ki.
Az Úristen negyven napig tartó esőzést bocsát a Földre, hogy a bűnös emberi fajt eltörölje a színéről. Egyedül az igaz életű Noé és családja kap lehetőséget a menekülésre: bárkájában az állatokkal túléli a világ pusztulását, és a születő új világ égisze alatt újabb szövetséget köt az Úrral, ennek jelképe a szivárvány. Az özönvízzel pusztulás járt ugyan, egyben azonban megtisztította a világot annak szennyétől, újjászületést, megújhodást hozott.
Ennek a legendának a világ legkülönbözőbb pontjain megtaláljuk a nyomait. A Gilgames-eposz, amely a sumér, majd az arra épülő akkád kultúra lenyomata, ugyancsak tartalmaz egy, a Noé és a bárka történetéhez meglehetősen hasonlót. A térség népeinek mondái között ugyanúgy jelen van az özönvíz-mítosz, ahogyan távoli, tengerentúli népek hagyományaiban, mondhatni, egyetemes része a világ kultúrtörténetének. Az olyan legendákat is ide kapcsolhatjuk, amelyek a tenger alá süllyedt egykor virágzó kultúráról, Atlantiszról szólnak.
Az özönvíz legenda kapcsán olyan elméletek is napvilágot láttak, miszerint a Fekete-tenger térségének legendái a Fekete-tenger tulajdonképpen nem más, mint az egykori szárazföldre évezredekkel ezelőtt beáramló Földközi-tenger vizeaz emberiség képi gondolkodása, szimbólumrendszere mindenütt hasonló struktúrákra épül. És feltehetően számtalan valódi kisebb-nagyobb özönvíz adta a történeti alapot.
Keresztelés
A keresztelés rituáléja ugyancsak a megtisztulást szimbolizáljaa vízbe újra alámerülő ember mítosza ugyancsak világszerte él: Előfordul, hogy vízi szörnyeket is le kell győznie (például Krisztusnak is)A víz-szimbólum bemutatása természetesen nem merül ki a felhozott példákkalA világirodalomban, a művészetben számtalan utalást találhatunk
