Szabadulj ki az ítéletek börtönéből!

Sokan annyira hozzászoktak az ítéleteikhez, hogy szinte észre sem veszik meglétüket. Ezt súlyosbítja, hogy gyakran fel sem ismerik a tényt, mi szerint saját maguk hozták létre az elméjükben lakozó gondolatokat, szóljanak bármiről. Olyan finoman jelennek meg, hogy úgy tehetnek, mintha nem is ők lennének a tulajdonosai. Pedig ők azok, és elküldeni is csak ők tudják. Alighanem mindenki így van ezzel. Te magad is.


Az elméd viszont nem fog tétlenül várakozni, ezért ha fel akarsz hagyni az ítélkező hozzáállással, azt csak úgy teheted, ha másfajta magatartással helyettesíted. A legjobb választás a hála. A hála ugyanis képes mindent és mindenkit megváltoztatni: téged és az összes olyan embert is, akiket korábban megítéltél. A hála lehetővé teszi, hogy felismerd minden találkozásod szükségességét, és mindben meglásd a lehetőséget a feltétel nélküli szeretet kifejezésére.

Az ítélkezés önbizalomhiányra épül

Ritkán vagyunk semlegesek a tapasztalatainkat, a bennük részt vevő embereket és az őket övező elvárásainkat illetően. De egyszerre ítélkezni és szeretni nem lehet.

Másokra vonatkozó ítéleteink arra világítanak rá, miképpen érzünk önmagukkal kapcsolatban. S mert úgy véljük: kizárt, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezzünk, amilyeneket másokban látunk, ítéleteink inkább megnövelik a másoktól való elkülönülést, akadályozzák a szeretet kifejeződését.
Az ítéletek aláásnak minden tapasztalatot, alapja valójában a félelem, és amíg tudomásul nem vesszük e félelem létét, és meg nem értjük a gyökerét, addig nem fogunk tudni megszabadulni az ítéleteiktől.
Az ítélkezés valójában önbizalomhiányra épül, akkor alakul ki, amikor spirituálisan nem vagyunk jó állapotban. Akinek sikerül megtalálnia spirituális középpontját, kapcsolatba kerül saját meggyőződése gyökerével, és tudatosul benne a másokkal való egység, automatikusan abbahagyja az ítélkezést.

A boldogsághoz vezető úton az első lépés a félelmek kigyomlálása. Először is azt kellene feltárni, mitől félsz. Alighanem attól, hogy alkalmatlannak bizonyulsz. És ez abból fakad, hogy örökké összehasonlítod magad másokkal. Úgy véled, mindenki jobb nálad, valahogy mindenből „többje van”, mint neked. Alkalmatlanságod érzéséből következik, hogy megpróbálod aláásni a másikat, az önbizalmát, a képességeit. Abban reménykedsz (alighanem tudat alatt), hogy a bírálni kezded, akkor ez a sikerei csökkenéséhez vezet, és talán a te felemelkedésedet segíti.

A pozitív gondolatokkal mindenki javát szolgálod

Könnyű azt mondani magadban, hogy te elfogadsz mindenkit olyannak, amilyen, s akit nem, az tényleg megérdemli, hogy kizárd a szívedből. A negatív ítéletek pedig gyorsan születnek. Amikor úgy döntesz, hogy mások kudarcára, elvesztegetett lehetőségeire, cinizmusára vagy rosszindulatára összpontosítasz, megtöbbszörözöd ezeket, és megsebzed az embereket, akikkel találkozol. Mennyivel jobb volna a jót észrevenni, a jót felnagyítani a másikban. A pozitív gondolatok ugyanis itt is a jót vonzzák magukhoz, tehát ezzel mindenkinek a javát szolgálod. Másokét is, a magadét is. Önbizalmad és jóléted növekszik, szellemed megemelkedik, ami lehetővé teszi a belső béke megteremtését. Az ítélkezés leszűkíti a világunkat, az ítéletek elengedése viszont kitágítja.


A saját igazad helyett tehát válaszd inkább a békét. Gondolj arra, hogy a kapcsolatainkon keresztül fejlődünk. Caroline Myss a Szakrális szerződések című könyvében leírja, hogy születésünk előtt más lelkekkel összehangoltan – mindannyian eldöntjük, mit akarunk megtanulni, és ezt milyen tapasztalatokon keresztül készülünk megtenni. Ez az elmélet egyfajta magyarázattal szolgál arra a sok váratlan, gyakran nemkívánatos helyzetre, amelybe akarva-akaratlanul belekerülünk. Ha meg tudsz barátkozni azzal az elképzeléssel, hogy minden élményedet magad választottad magadnak – még ha a döntés pillanatára nem is emlékszel –, akkor könnyebben szembe tudsz nézni velük és le tudod győzni őket.


Ha csak egy pillanatra képes vagy magadévá tenni ezt az elképzelést, máris más fényben látod a múltat, és hajlandó lennél elfogadni, hogy a jövő ugyancsak számtalan „tanulási pillanatot” tartogat. Amit mások jó vagy rossz viselkedése nyomán sajátíthatsz el. Tehát tekints minden találkozásra úgy, mintha ez lenne az egyetlen lehetőség arra, hogy úgy viselkedj, hogy a sorsod pozitív irányba terelődjön.

-->