2009.12.10. 13:51
Csodálatos csokoládék
Mindig szezonja van, de karácsony környékén a boltok polcait végleg ellepik az ezer színben és ízben tarkálló szaloncukrok, bonbonok és a különböző minőségi táblás csokoládék. De milyen is a jó csokoládé? Hogyan készül? Mit jelent a 35%, 70% vagy a 99% kakaótartalom?
A csokoládéról mindenkinek van valamilyen elképzelése. Nosztalgikus emlékek a régi Szerencsiről, egy-két remek forró csoki émelyítő emléke, a Harris-film után septiben felvásárolt és azonmód megevett bonbonok. Meg aztán ott voltak a maják és az a bizonyos chili...
A kakaóbab felfedezésének története múltba vész, de az biztos, hogy a maják már a VI. században ismerték és termesztették. Az Új Világ spanyol hódítói egy jó darabig saját maguknak tartották a kakaóbab Európába való importálás jogát, aztán XIII. Lajos neje megnyitotta a kakaó útját Franciaországba és Európába is. Az európai nyitás kapcsán jutottak lehetőséghez a hollandok, akik elévülhetetlen érdemeikért örök jelzői maradnak az általuk gyártott és forgalmazott kakaópornak.
A táblás csokoládé előállítása is több lángelme kísérletezésének eredményeként jött létre. A XIX. század elején az akkori zsíros kakaómasszát csupán cukorral dolgozták össze, ebből állították elő a folyékony csokoládé készítéséhez szükséges tömböket, amiket önmagukban rágcsálni nem jelentett túl nagy élvezetet.
[caption id="" align="aligncenter" width="380"] A csodás csokoládé az alapja a legfinomabb desszerteknek is
[/caption]
A ma ismert és kedvelt táblák elkészítésének három szülőatyja van: az angol Fry, és a két svájci: Nestlé és Lindt. Fry cége készítette az első csokoládétojást 1873-ban, ő volt az, aki kísérletezésbe kezdett, és a folyékony csokoládéhoz kevert kakaóvajjal és cukorral megalkotta a kellemes ízű elegyet, amiből elkészülhetett az első tábla étcsokoládé. Ezután jött Daniel Peter, aki a tejjel való csokoládégazdagításnak szánt 7 évet az életéből, míg végül Nestlé és az általa kikísérletezett – tápszerhez szánt – sűrített tej adta meg a választ: 1875-ben megszületett az első tábla tejcsokoládé; s végezetül Lindt, aki a konsolás/konsírozás feltalálásával egészen finom állagú csokoládéhoz juttatta a világot. Persze ne feledkezzünk meg a szintén svájci François-Louis Cailler és Philippe Suchard urakról sem, akik ugyanebben az időben hasonlóan sokat tettek a csokoládékultúráért.
Furcsa mód a csokoládékészítésben későn bekapcsolódott Svájc tette meg a legnagyobb lépéseket a ma ismert és kedvelt táblás csokoládék felé, és vált ennek az édességnek a fellegvárává. Szintén kései versenyző, mégis az élvonalban van: Belgium. Itt a csokoládénak nem a táblás verziójával értek el nagy sikereket, hanem a Neuhaus által létrehozott pralinéval. A formázott, töltött, ezerféleképp ízesített kézműves csokoládék Mekkája ez az ország.
Kezdjük az elején
A csokoládé alapanyaga a kakaóbab. A bolygónk nagy kakaóbab ültetvényei Mexikóban, Közép- és Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában találhatóak. A „kakaóöv” a trópusokon található, az egyenlítőtől északra és délre is 15-15 fokig tart. Az afrikai ültetvények a XIX. században keletkeztek, amikor az amerikai termőterületek már nem bírták ellátni a csokoládéra éhes világot. Mára az össztermés 70%-át a fekete kontinens adja.
[caption id="" align="aligncenter" width="380"] Kakaóbabok különféle vidékekről
[/caption]
A leggyakoribban termesztett bab a Criollo, a Forastero, a ritka, ecuadori Arriba és a kettő hibride, a Trinitario. A Karib-térségben és Közép-Amerikában őshonos lágy, selymes ízű Criollo a legritkább, ő csupán az összetermelés 2-3%-át adja. Alacsony hozammal bíró és meglehetősen kényes fajta. A leggyakrabban termesztett fajta a Forastero. Strapabíróbb és jobban termő, mint a Criollo.
A kakaóbab feldolgozásáról, a csokoládékészítésről és a csokoládékóstolásról bővebben itt olvashatsz! >>>
Csokoládés receptek >>>