Polenta… vagy puliszka?

Puliszka nálunk, polenta az olaszoknál, meg még a világ jónéhány táján. Percek alatt elkészül, igazán olcsó, de a legnagyobb érdeme, hogy számtalan módon elkészíthető.

Készíthetjük lágyan, sajttal és túróval megszórva, tejföllel meglocsolva 15 perc alatt elkészül. Persze tehetünk rá szalonnapörcöt vagy sült hagymát is, nem fogja elrontani. Vannak, akik az édes-lágy variációra szavaznak, ők egy tálka hideg tejbe mernek egy nagy kanálnyit, és cukorral megszórva kanalazzák.

Ha kicsit keményebbre, sűrűbbre főzzük, rétegezhetjük sütőtálba spenóttal és túróval, paradicsomraguval és juhtúróval, de akár maradék pörkölttel vagy lecsóval, húsos raguval is. Ha a tetejét megszórjuk egy kis reszelt sajttal, majd a sütőben pirosra sütjük, tortaként szeletelhetjük a látványos és finom puliszkarakottast.

[caption id="" align="aligncenter" width="380"] Polenta grillezve, paradicsomos raguval
[/caption]

Meg is süthetjük a polentát Ha egészen sűrűre főzzük és lehűtjük, formázhatjuk akár lepénykékké, korongokká, de kiönthetjük még melegen tepsibe, és utána kockázhatjuk, vághatjuk háromszögekre. A masszába tehetünk egy kevés reszelt sajtot is, így amikor feldarabolt puliszkalepényeken sütőben vagy kevés vajon megpirítjuk, szinte önmagában, fokhagymás tejföllel fogyaszthatjuk, de persze adhatjuk köretnek is.

Ha kellően fűszerezzük a még meleg puliszkát, majd torta- vagy pitefomába öntjük, és úgy sütjük meg, salátával fogyasztva egyszerű, olcsó és könnyű ebédet, vacsorát kapunk.

Puliszka – a szegények tápláléka

A szegényebb családok táplálkozásában a múlt század elejéig jelentős szerepet töltöttek be a kukoricából készült ételek. A korabeli étrendből ugyanis gyakran hiányzott a megfelelő mennyiségű zöldség és gyümölcs; a kor embere vitaminban meglehetősen szegényesen táplálkozott. Ugyanakkor a kemény munka jó fizikai erőnlétet követelt, amit bőséges kalóriafogyasztással igyekeztek pótolni. Fő táplálékuk a szalonna és a kenyér mellett a burgonya, és a kukoricából készült ételek voltak, melyeket hagymával, répával, a jobb módú családok pedig túróval, dióval, mézzel tettek még laktatóbbá.

A kukoricalisztből készült eledel egyaránt népszerű volt a Felvidéken, a Dunántúlon és Erdélyben is. Kedvelt eledel volt mind az ünnepnapokon, mind a dolgos munkanapokon, ették reggelire és vacsorára, leveshez, húshoz, főzelékhez, de akár magában is…

A kukoricaliszt helyettesíthető kukoricadarával, a víz pedig tejjel. Gazdagítható hagymával és szalonnával.

Puliszka alaprecept
Hozzávalók:
20 dkg kukoricaliszt
4-5 dl víz
2 dkg vaj
só

Elkészítés: A sós vizet felforraljuk, majd óvatosan, folyamatos keverés mellett (hogy ne csomósodjon) hozzáadjuk a kukoricalisztet és sűrű kásává főzzük. Amikor besűrűsödött, hozzákeverünk egy kevés vajat. A masszát beleöntjük egy fóliázott, kerek hőálló tálba, vagy egy vajjal kikent evőkanállal kiszaggatjuk galuskának. Az előbbi esetben megvárjuk, míg megdermed, és szeletekre vágva (és esetleg kisütve) tálaljuk. Kiváló körete bármilyen szaftos húsételnek.

Az olaszok kásája

A polenta hagyományosan kukoricalisztből készül, de kukoricadarából is megfőzhető. Magas rosttartalmú, gluténmentes gabona, tehát lisztérzékenyek is fogyaszthatják.

Tulajdonképpen mindegy, hogy puliszkának vagy polentának hívjuk, ugyanarra gondolunk. Talán annyi a különbség, hogy az olaszok - természetesen - a saját fűszereiket, raguikat használják hozzá. Gratinírozzák mozzarellával és paradicsommal, rétegezik bolognai raguval, vagy olívabogyóval gazdagítják magát a kukoricakását, és paradicsomszósszal sütik össze sütőben.

Mivel maga a kukoricadara és a kukoricaliszt semleges ízű, bármilyen ízesítéssel elkészíthetjük. Csak a képzeletünk és a kreativitásunk szab határt!

Puliszkarecepteket itt találsz >>>

Mindmegette.hu Polenta grillezve, paradicsomos raguval -->