2010.06.24. 00:00
Tanuljunk kávézni!
Azt érzem, hogy az alapokkal van baj. Mégis ezekre a nem túl erős alapokra fogunk most egy kis palotát építeni.
Megérkezett hozzánk is a világ egyik legismertebb lánca, és már hallom is füleimmel a fél percig tartó rendelést, amelyben elmondjuk, hogy milyen mennyiséget kérünk, milyen kávéból, milyen sziruppal, milyen habbal, hidegen vagy melegen. Mindig örülök annak, ha az emberek a kávét kortyolgatják, mert egy részük biztosan felfedez benne valami új ízt; de ha a lefőzött italok döntő többsége szirupokkal, ízesítéssel kerül ki a fogyasztókhoz, akkor nem biztos, hogy a kávé ízében merülnek el. Pedig mégis csak a kávé lenne a kávézó alapja!
Egy hete, péntek délután jöttem hazafelé a sztrádán. Délelőtt 5 kávézót jártam be Triesztben, mindenhol egy feketét kértem, sehol nem ízesítettem: ismert márkákat kóstoltam a helyi szabályok szerint elkészítve. Nem mondom, hogy mindegyik tökéletes volt, de mindegyik megütött egy bizonyos szintet, a kávékészítés szabályait betartották. Sokat írtam már az őrlési finomságról, a tömörítés fontosságáról, a 20-30 másodperces időszükségletről, a kinézetről. Ahogy említettem, 5 kávén már túl voltam, és egy pörkölőben is kóstolgattam kávét (ezeket úgy, mint a bort; nem feltétlenül lenyelve), így nem gondoltam arra, hogy hazafelé jövet kávét kell innom. Mégis elcsábultam: új beruházásként jelent meg legnagyobb kúthálózatunkba szervesen illeszkedve egy, a minőséget zászlajára tűző étterem, mely a kávéra látványosan sok figyelmet fordít: két darab kétkaros, hagyományos gép feszít a két darab kéttartályos, két különböző kávé friss őrlésére alkalmas daráló mellett. Na, ezt kipróbálom! Az nem lehet, hogy itt ne figyeljenek oda a minimálisan betartandó követelményekre!
Hogy mi történt ezután? Elolvashatjátok cikkünkben >>>
