2010.10.05. 00:00
Mandula, a legédesebb csonthéjas
Marcipán, édes sütemények, sós ropogtatnivaló… Mandulás bundába burkolhatjuk a camembert-t vagy a csirkemellet, de feldobja a rizst és a párolt brokkolit is.
Honnan származik?
A mandulafa Ázsiából származik, ahol természetes ligeterdőket alkot. A legvalószínűbb, hogy a rómaiak hozták a Kárpát-medence melegebb, száraz, meszes domboldalaira. Az eredeti mandorla szó is latin eredetű. Janus Pannonius (1434−1472) allegorikus költeményben zeng dalt a mandulafáról, ezzel is bizonyítható, hogy az ő korában már biztosan ültették hazánkban. Magyarországon a nagybani mandulatermesztés mégis csak a múlt század végén kezdődött: a filoxéravészben elpusztult szőlők helyére ültették a fákat. A második nagy telepítési hullámban (az 1930-40-es években) terjedtek el a budatétényi és a tétényi fajták.
[caption id="" align="aligncenter" width="380"]
Mandorla, akarom mondani mandula
[/caption]
Édes és keserű
A hazánkban termő mandulafajták önmeddőek, ami azt jelenti, hogy egy másik fajtájú fára van szükség a virágok megtermékenyüléséhez. A megérett termés külső és középső terméshéja felreped, és a csontár kihullik − forró nyáron augusztusra, hűvösebb időben októberre. A mandula magja édes vagy keserű, és fajtától függően a magok nagyon változatos formájúak, keménységűek és héjúak lehetnek. A mandulabél olaját értékes anyagokat tartalmazó, vékony, barna maghéj védi az oxigéntől és a megavasodástól.
Miért egészséges, milyen betegségeket gyógyít?
