2011.01.05. 00:00
Forralt bor, a tél kötelező kelléke
Havas vidék, hegyoldalban kicsiny faház, bent lágy fény, narancsszín lángokkal hívogató kandalló, előtte egy nagy kanapé, rajta színes párnák, kötött takaró. A kanapén ülünk, szép bögrénkből gőz kunkorodik, mi pedig az ujjunkat ráfonjuk, s beszívjuk a forralt bor édes gőzét.
Forralt bor a múltban
A fűszeres bort már a rómaiak is nagyon kedvelték, így javították fel a nem annyira jó évjáratú hordókat. Részben ez az oka a mai napig az emberiség fűszeres bor iránt elkötelezettségének. A fűszeres bor fogyasztása az ókor után némileg feledésbe merült, ám a keresztes hadjáratok idején visszatért az európai gasztrokultúrába.
[caption id="" align="aligncenter" width="380"]
Forralt bor
[/caption]
Hippocras
A középkori emberek számára Hippocras néven vált ismertté a fűszeres bor, aminek eredetét egészen Hippokratészig vezették vissza, mert úgy gondolták, a meleg ital véd a tél okozta lehetséges nyavalyáktól. Az első középkori írásos recept a Tractatus de Modóból, egy latin nyelvű kéziratból való. Az első angol nyelvű Hippocras (ypocrasse vagy ypocras) recept 1390-ből származik.
A 16. századi francia szakácskönyvekben többféle recept is létezik, amelyeknek az alapja a jó francia bor és a ma is használatos fűszerek: a vanília, a fahéj és a szegfűszeg. Azonban a franciák által készített forralt borokban már a gyümölcsök is megjelentek a fűszerek mellett. Sőt pézsmával és ámbrával is illatosították az italt.
Borfajták, fűszerek, receptek cikkünkben >>>
