2011.02.06. 00:00
Kis palacsintalafintaságaim
Mindenkinek megvan a kedvenc családi palacsintás története: az első sütésről, a százas nagyságrendről, a legszebb avagy a leggyorsabban elfogyó palacsintáról szólóé.
A gyümölcskenyér nem sikerült, ráadásul gyorsan el is fogyott — ugyan mi fér egy őzgerincformába? —, márpedig a zöldségleves mellé valami tésztaféle dukálna. Így került képbe (és a képekre) a palacsinta. :)
[caption id="" align="aligncenter" width="380"] Mákos és túrós
[/caption]
Az én kedvenc sztorimat apám mesélte nekem: az ő apukája (a nagyapám) igen jó étvágyú ember volt, s a nagyanyám távollétében gyakran kezdett magánakcióba a konyhában, természetesen a gyerekek nagy örömére. Egyik ilyen alkalommal palacsintát sütöttek, és nagyapa, büszkélkedve dobótudományával, egyre magasabbra repítette a megfordítandó tésztát. Mígnem az egyik palacsinta hopp! — csinos, méretre szabott fejfedőként cuppant a kobakján. Lett nagy nevetés belőle! :)