Az újra felfedezett mangalica

Gátőr Dezsőné, született Mangal Ica

Lakcímkártya és személyi igazolvány nélkül csöves életmódot folytató nagy vagy kisebb disznó ő. Na, nem részeg disznó, mint sokan embertársaink közül, ő igazi coca, ráadásul pedigrével, és manapság reinkarnálódva. Szóval arról a magyar, elsősorban az alföldi tájakon őshonos, de sokáig feledés homályába veszett, manapság azonban újra népszerű sertésféléről lesz szó: a mangalicáról.

[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Mangalica
[/caption]

A mangalicat és a törökök

Tettestárs Mackós Miksa (lánykori nevén Dzsafi) barátom egy korábbi cikkében azt fejtegette, hogy hova tűnt Dezső… A gátőr disznaja pincebörtönében végezte be rózsaszín bőrében eltöltött életét. Dezső igazi magyar fajta volt, honos egész Magyarország területén, de a történelmünk fekete napjai során (jóval a feketevágások korszaka előtt), a török hódoltság idején kiment a divatból, hisz a török vallási okokból nem evett disznóhúst. Így a magyar paraszt malacból készített terméke veszített népszerűségéből, praktikumból átálltak szárnyasok tenyésztésére, hisz leleményes nép vagyunk, jég hátán is megélünk. 150 év elteltével a törökök összepakolták imaszőnyegeiket, kisbőröndjeiket és hazamentek. Padödős lányok énekelhették volna: Bye, bye, Jumurdzsák…

Ha további érdekességekre is kiváncsi vagy a mangalicával kapcsolatban olvasd el a cikk folytatását >>>

További receptek mangalicahússal >>>