Nagyvárosi rétesek

A házi rétes

Már régóta szemeztem a közértben kapható szimpatikus réteslappal, gondoltam, megpróbálok nemcsak a nevében, hanem végre az ízében is „házi” réteseket előállítani. Jó, jó, tudom: az igazi házi rétes tésztáját falusi, fejkendős nénik nyújtják focipálya nagyságú asztalon. Hajnalban kezdik a munkát és napnyugtára készülnek el vele, aztán megtöltik, este megsütik – szigorúan kemencében, légkeverés nélkül –, és a 20-25 rúddal nagyjából éjfélre végeznek is... :) Bennem ilyesfajta képzetek élnek az igazi rétesről. Még nem volt alkalmam megbizonyosodni arról, hogy ez fedi-e a valóságot, de egyszer majd nyakamba veszem az országot, és addig megyek, amíg bele nem csöppenek egy rétessütés kellős közepibe. Viszek mákot is, hogy legyen mivel megtölteni a rudakat.

Réteslap a boltból

A mi kis „félig házi” rétesünk előre gyártott lapokból készül, de jófajtából: a négybetűs német szupermarketlánc kézzel húzott, normál hűtőpultban kínált réteslapjaiból. Nekem bevált – persze idővel majd kipróbálok más márkákat is (látatlanban merem ajánlani még a „kontyos nénis” réteslapot, a leveles tésztájuk például egészen kitűnő).

A réteslapok puhításáról, a különféle töltelékek elkészítéséről Pistuc cikkében olvashattok! >>>