Hiánypótló kötet mutatja be a vidéki Magyarországot lejárató kommunista sajtóterrort

A kommunisták elsődleges célja a második világháború után – az abszolút hatalom megszerzésén túl – az volt, hogy ellehetetlenítsék a hazai egyházakat és ezzel együtt a parasztságot is. Szovjet hátszéllel és az egyeduralkodónak számító Szabad Nép című újsággal (a Népszabadság elődjével) napról napra nagyobb éket vertek a társadalom különböző rétegei közé. A vörös uralom által diktált hasábok egyházi vezetőket mozdítottak el székükből, és egy új ellenség is megjelent zsargonban: a kulák, más néven a zsírosparaszt, akit békésebb korokban nagygazdának hívtak.

Németh László több mint kétszáz oldalas, olvasmányos könyve ezt a ritkán emlegetett időszakot vizsgálja a történész és a gyakorló újságíró szemüvegén keresztül. Pedig Rákosiék tulajdonképpen ekkor kezdték megalapozni későbbi teljhatalmukat, amiben a Szabad Nép a mindennapi cinkostárs volt vidéken is, a falvakban.

– mondta el lapunknak a szerző. A történész rámutatott arra is, hogy a kommunista sajtópropaganda ki is nyilvánította azt, hogy a „parasztkérdés” megoldásával az „egyházak kérdését” is meg lehet oldani.

A Szabad Népben a különböző felekezetek, a református püspökök és Mindszenty József hercegprímás ellen is tökéletesen felépítették a sajtóhadjáratot. Ezzel párhuzamosan Horthy Miklóst, az akkor már emigrációban élő egykori kormányzót is nap mint nap támadták, hiszen a „horthyfasizmus” mint üldözendő „eszme” folyamatosan megjelent a lapban.

A L’Harmattan Könyvkiadó Károli-könyvek című sorozatában megjelent kötet arra is rámutat, hogy a parasztság között is megvolt a három T, vagyis a tiltott, a tűrt, illetve a támogatott. A kulák üldözendő volt, a középparaszt volt a tűrt, akit „meg kellett nyerni” az ügynek, és a támogatott volt az úgynevezett dolgozóparaszt. 

Hozzá kell tenni, a mindezt bebetonozó 1947–49 közötti sajtóhadjáratot azok a Vásárhelyi Miklósok, Losonczy Gézák, Kende Péterek és Lőcsei Pálok vezényelték, akiknek szakmabéli követői ma ugyanolyan aknamunát végeznek más-más platformokon, mint ők. Mert ma is jól tudják, hogy a „társadalomnevelés” olyan, mint a sajtója.