A csillagok közül jött, hogy tegyen a Földért

A Nobel-díjas csapat tagja hisz abban, hogy kis dolgokkal megakadályozható a nagy felmelegedés. Négy gyermeket nevel, turkálóban vesz ruhát, kikapcsolja a tévét és nem vesz a házába légkondicionálót.

– Hogyan lesz egy fiatal nőből klímakutató?

– Mindig szerettem a természetet és már a gimnázium után úgy gondoltam, hogy környezetvédelemmel szeretnék foglalkozni. Amikor körülnéztem, mit is lehetne ezen a téren tanulni, nem találtam olyat, amire igazán vágytam volna, ezért úgy határoztam, hogy a gyermekkori álmomat váltom valóra és csillagász leszek.

Jelentkeztem az ELTE fizikus szakára. Komoly kihívás volt, de azt gondoltam, ha sikerül, az az én utam. 1989-ben, éppen akkor voltam az édesapámnál Berlinben, amikor a két féltestvéremet egy Trabant hátsó ülésén csempészték át a magyar határon, hatalmas politikai változások voltak itthon is, nekem pedig óriási hiányérzetem támadt. Úgy éreztem, le kell jönnöm a csillagok közül a földre, mert olyan idők járnak, amikor itt sokkal nagyobb szükség van rám és valami kézzel foghatót kell csinálnom. Már végzős voltam, de találtam egy környezetvédelemmel kapcsolatos angliai ösztöndíjat és belevágtam. Egy év múlva már Kaliforniában a doktori iskolában találtam magam, ahol akkor már a klímakutatással foglakoztam és rájöttem, ezt szeretném csinálni egész életemben.

[caption id="" align="aligncenter" width="400"] Ürge-Vorsatz Diana tíz évvel ezelőtt egy amerikai egyetem jól fizető állását hagyta ott, hogy itthon tegyen valami fontosat. Azóta négy gyermekes anyuka, Nobel-díjas és az a tudós, aki annak örülne, ha nem lenne igaza.
[/caption]

– A klímakutatás az kézzelfogható?

– Egy olyan testületben dolgozom, amelyik úgy akar tenni a klímaváltozás ellen, hogy az közben gazdasági és társadalmi szempontból is előnyös legyen. Ezek a megoldási javaslatok pedig nem csak tudományosak, hanem kézzel foghatóak és már rövid távon is vannak eredményei. Ma már – a munkánknak köszönhetően – tudunk olyan házakat építeni, amelyek az átlagoshoz képest négyzetméterenként csak negyed- vagy tizedannyi energiát használnak fel. Csak a lakossági szférában 30-50 százalékkal csökkenhetne az üvegház hatású gázok kibocsátása, ha az ilyen beruházásokat végrehajtanák.

– Viszont nyilván nagyon drága az újfajta technológia. Akinek nincs akkora tőkéje, az tehetetlen?

– Nem. Legtöbbet a fűtéssel lehet spórolni, pénzben és az energiában is. A magyar lakosság által használt energia 50-70 százalékát ugyanis gazdaságosan meg lehetne takarítani. Ha fedőt tesz az edény tetejére, amikor főz, harmad annyi idő alatt készül el az étel, ha a forráskor takarékra állítja a lángot, fele energiát fogyaszt, ha nem hagyja készenléti üzemmódban a tévét, számítógépet és az elektronikai berendezéseket, akkor azzal évente akár tízezer forintot is spórolhat a villanyszámlán. Ha szigeteli a lakását és jó nyílászárókat választ, máris sokat tett a klímaváltozás ellen. Sokszor csak a szemléleten kell változtatni és már annak is nagy haszna van.

– Az ön családja ilyen szemlélettel él?

– Igen. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, komposztálunk, de még olyan lökött dolgokat is megteszek, hogy egész nyáron nem engedjük le a háztartásban használt vizet és azzal öntözünk a kertben, vagy például ami ruhát csak lehet, turkálókban vásárolok a családnak, mert ezzel is kímélem a környezetet. Persze, a napi rohanás és a négy gyerek mellett sokminden áldozatul esik, lesz majd idő, amikor majd ebből a szempontból is tudatosabban élünk.

– Apropó család. Mindig tudta, hogy nagy családja lesz?

– Mindig jobban szerettem volna gyerekeket, mint karriert, legalább két babát akartunk. Aztán a férjem mondogatta, hogy legyen még, meg a család is annyira mellém és a gyerekek mellé állt, hogy egyértelmű volt.

– Nehéz kizsonglőrködni az egyensúlyt a család és a munka között?

– A férjem és a szüleink is nagyon sokat segítenek. A munkám fontos, de a gyerekek mindig fontosabbak. Amúgy az, hogy anya lettem, a munkámban is sokkal hatékonyabbá tett. Egy anya agya, négy gyerek mellett, hihetetlenül képes működni és a diplomáciai érzékem is nekik köszönhetően fejlődött sokat.

– A meleget hogy bírja?

– Nem jól, de nincs légkondink, ha erre gondol. Azt az évszázados régi bölcsességet alkalmazom, éjszakára minden ablakot kinyitok, nappalra pedig mindet becsukom. Működik. Igaz, amikor házat kerestünk, az is szempont volt, hogy legyenek a kertben nagy fák. A zöld növényzet ugyanis nem csak árnyékol, de párologtat is és ezzel hűti a környezetet. Muszáj mindenre figyelni. Egyre melegebbek lesznek a nyarak, a klímaváltozás ugyanis nem a távoli jövő.

– Pedig sokat úgy gondolják és talán azért is nem foglalkoznak vele.

– Egyre többen foglalkoznak vele. Svédországban például tíz százalékkal kevesebb húst esznek az emberek, mint tíz éve, mert megértették, hogy hússal jóllakni tízszer annyi földterületbe és energiába kerül, mint zöldségekkel vagy gyümölcsökkel. De nemcsak ott. Európában már alig van olyan nagy cég, aki ne hozná a fogyasztói tudtára azt, mit tesz a klímaváltozás ellen.

Ürge-Vorsatz Diana

Budapesten született, a Budapesti Radnóti Gimnáziumban érettségizett. Az ELTE-én fizikusként szerzett diplomát, a Kaliforniai Egyetemen doktorált.

1996 a budapesti Közép-európai Egyetem környezetvédelmi tanszékének professzora

2002 óta részt vesz az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) munkájában

2007 az IPCC kutatójaként Nobel-békedíjat kapott

2007 a budapesti Közép-európai Egyetem Éghajlati- és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának vezetője

2008 tudományos munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta.

Férje Ürge László, négy gyermekük van (Dorka, Boróka, Benedek)

Hobbija: tájékozódási futás, színház

– Divatos téma ez manapság.

– Már nem csak divat. Több annál. Angliában, Németországban és a nagy európai országokban már lenézik, aki nem foglalkozik ezzel a témával. Olyan figyelmeztető jelek vannak, amelyeket nem lehet nem észrevenni. Egyre szélsőségesebb az éghajlat, gyakoribbak lesznek az árvizek, télen nem esik majd hó, csak eső, pusztító forróságok teszik tönkre a termést.

Ez már nem csupán környezeti probléma. Az sem, hogy a 2003-as rendkívül meleg nyáron Franciaországban harmincezer ember halt meg a hőség miatt. Pedig eddig "mindössze" háromnegyed fokot melegedett az átlaghőmérséklet. A század közepére 5-7 fokos melegedés a prognózis. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 30-40 év múlva, a 2003-as rendkívüli nyár lesz az átlag, a század végére pedig az számít majd a hűvös nyárnak. Évtizedekről van szó, nem évszázadokról.

– Ez egy természetes folyamat?

– A földtörténet során volt már hasonló, de ilyen gyorsan, ilyen sokat még sosem változott az éghajlat. Ráadásul sosem volt ennyire túlnépesedve a föld, tehát nem jelentett ekkora veszélyt a klímaváltozás. Ha minden így marad, néhány évtized múlva Velence teljesen víz alá kerülhet, ahogy Tokió, New York, vagy Hollandia jelentős része is. Erről döntően az ember tehet, ahogy ellene is.

– Visszafordítható mindez?

– Nincs varázsszer, de sokat lehet tenni, hogy lassabban történjenek a negatív következmények és meg is állítható a változás. Érdekes dolog ez. Készítjük az előrejelzéseket, lassan húsz éve ezen a területen dolgozom, közben pedig azon gondolkodom, hogy olyan jó lenne, ha ötven év múlva azt mondanák, nem is volt igazunk.

– Pedig tavaly ősszel Nobel-díjjal ismerték el az önök által végzett kutatásokat. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének vezető koordinátoraként vett részt a munkában. Ott rögtön elfogadták?

– Sok munkám van benne, hogy ma már elfogadnak.

– Melyik volt nagyobb hátrány, az, hogy egy fiatal nő, vagy az, hogy Kelet-Európából érkezett?

– Mindkettő, de nem volt szokatlan az érzés. Amikor fizikusnak tanultam, én voltam az egy szem lány az egyetemi csoportunkban. Megszoktam, hogy ha a fiúk a fizikáról beszélgettek és megjelentem, rögtön más témára váltottak, de minimum elkezdtek ugratni. Ebben a testületben egy hatvanas férfivel közösen láttuk el a koordinátori feladatokat, aki Amerikából érkezett, ahol egy négyszázfős kutatócsoportot vezet. Eleinte mindenki tőle kérdezett, vele beszélt meg mindent. Nem volt könnyű megélni, de annál jobb érzés volt, amikor a munka végére egyenrangúként kezeltek vele, ma pedig a kormányközi testület legmagasabb vezetésébe hívnak.

– Azért az elmúlt egy éve is jól sikerült: Nobel díj, az egyetemen egy kutatóközpont vezetője lett. Nagyon fiatal, hova van még feljebb?

– Nem az a lényeg, hogy feljebb. Az a lényeg, hogy hasznosat csináljak. Amikor bekerültem az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületébe, már akkor tudtam, hogy a családom után ez a legjobb dolog, ami történt velem életemben. Már az elején, Nobel-díj nélkül is boldog voltam, hogy részt vehetek ebben a munkában, mert ez egy valódi életcél, olyan mint egy beteljesült álom.

– Valami beteljesületlen álma csak van.

– Van, de azt ki sem merem mondani. Talán még egy kisbaba.

1996 a budapesti Közép-európai Egyetem környezetvédelmi tanszékének professzora

2002 óta részt vesz az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) munkájában

2007 az IPCC kutatójaként Nobel-békedíjat kapott

2007 a budapesti Közép-európai Egyetem Éghajlati- és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának vezetője

2008 tudományos munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapta.

Férje Ürge László, négy gyermekük van (Dorka, Boróka, Benedek)

Hobbija: tájékozódási futás, színház Ürge-Vorsatz Diana tíz évvel ezelőtt egy amerikai egyetem jól fizető állását hagyta ott, hogy itthon tegyen valami fontosat. Azóta négy gyermekes anyuka, Nobel-díjas és az a tudós, aki annak örülne, ha nem lenne igaza. -->