Kábelen jöhet Ámor nyila

„Jani és én lassan 3 éve kattintottunk egymásra az interneten, másfél éve együtt lakunk, egy éve vagyok a menyasszonya, nyáron lesz az esküvőnk. Nekünk bejött a netes ismerkedés, bíztatunk mindekit, hogy próbálja ki, veszíteni nem sokat lehet, de a szerelem, amit nyerhet, a világ minden kincsénél többet ér.” Hasonló beszámolók tucatjait lehet találni az egyik vezető magyar társkereső honlapon, amelyen boldog párok számolnak be közelgő egybekelésükről, születendő gyermekükről. Mindegyikükben közös, hogy a felek valószínűleg sosem találkoztak volna a világháló közvetítése nélkül.

Tény: egyre népszerűbbek Magyarországon is az internetes társkereső oldalak. Míg öt-hat évvel ezelőtt még tízezren sem voltak, jelenleg százezer körülire tehető azoknak a száma, akik a világhálón próbálnak rátalálni a Nagy Őre. Zömük jellemzően egyszerre több oldalon is regisztrálja magát a gyosabb siker reményében.

De minek is köszönhető az internetes ismerkedés térnyerése? „Gyors, hatékony és kényelmes módszere a párkeresésnek. A felhasználók között nincs szükség kertelésre, ugyanis mindenki ugyanabból a nyilvánvaló célból regisztrál az oldalon” – véli Markovics András, a randioldalakat üzemeltető Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. ügyvezető igazgatója.  „Újabb lökést adhatnak az internetes társkeresésnek a hazánkban is egyre népszerűbb webkamerák” – véli Vereska Teodóra, a Logitech pr-menedzsere. Mint mondta az eszközzel könnyű leellenőrizni, hogy tényleg Brad Pittre hasonlít-e a hódoló, mint azt az adatlapján állítja.

Tapasztalatok szerint egyébként a férfiak a valós magasságukat, a nők pedig a túlsúlyukat próbálják elkendőzni a személyes találka előtt.
Távolról sem igaz már azonban az a sztereotípia, hogy csak a „pattanásos-szemüveges számítógépfanatikusok” vetemednének a virtuális flörtölésre. Az internetes társkeresők tipikus használója 35 év körüli elvált nő, de már gyakorlatilag minden korosztály használja ismerkedésre a világhálót. Korábban, az internet hőskorában ez főleg a fiatal férfiak – részben valóban informatikusok, rendszergazdák – között volt elterjedt, mára azonban a női felhasználók aránya megközelítette az ötven százalékot.

Így is vannak olyanok, akik ódzkodnak az internetes párkereséstől, menekülőútnak, pótléknak tartják, ami csak a vesztesek számára mentsvár. Persze olyanok is akadnak, akik az ismerősök rossz tapasztalataiból indulnak ki, vagy a saját első – esetleg sokadik – kudarcuk után adják fel a modern pártalálásnak ezt a módját. Az anonimitásból adódóan ugyanis előfordulnak csalók, akik másnak adják ki magukat, vagy olyanok, akik komolytalan szándékből érekeznek a randioldalra, vagy bosszúból volt barátnőjük adatait és képeit raják fel oda. Ez már kevésbé jellemző, mivel számos oldal fizetős lett, sokan meggondolják, hogy megéri-e nekik a tréfa. Ezenkívül az oldalak készítői is ellenőrzik a fotókat, a személyleírásokat a közzétetel előtt és után.

Egy kép többet mond ezer szónál: átlagosan tízszer többen fogják megnézni az adatlapunkat, ha fényképet is feltöltünk magunkról. Fontos még, hogy érdekes, figyelemfelkeltő leírást adjunk önmagunkról. Igyekezzünk azonban elkerülni a közhelyeket, és ügyeljünk a helyesírásunkra!

2, Hogyan szűrjük a jelentkezőket?

Legyünk óvatosak a rámenős, gyors találkozást sürgetőkkel. A durva üzenetekre ne reagáljunk, egyszerűen tegyük feketelistára az illetőt. Néhány levélváltás után – amennyiben szimpatikusnak és megbízhatónak tűnik az illető – el lehet kezdeni az internetes csevegést is, amire a legtöbb oldal lehetőséget is nyújt. Soha ne adjunk meg interneten személyes adatokat (teljes nevet, lakcímet), és anyagi helyzetünkre se tegyünk utalásokat.

3, Mikor lépjünk ki a virtuális térből?

A személyes találkozás előtt ajánlott a következő lépcsőket megjárni az ismerkedés során: levelezés, fényképcsere, internetes csevegések, telefonos beszélgetés. A randit telefonon beszéljük meg: a hang alapján meggyőződhetünk, hogy az illető tényleg ahhoz a nemhez és korcsoporthoz tartozik, ami állított magáról. Fényes nappal kerüljön sor a randira, egy semleges helyszínen, például egy kávézóban. Az esetleges csalódást nyíltan, minél hamarabb el kell mondani!

Egy kép többet mond ezer szónál: átlagosan tízszer többen fogják megnézni az adatlapunkat, ha fényképet is feltöltünk magunkról. Fontos még, hogy érdekes, figyelemfelkeltő leírást adjunk önmagunkról. Igyekezzünk azonban elkerülni a közhelyeket, és ügyeljünk a helyesírásunkra!

2, Hogyan szűrjük a jelentkezőket?

Legyünk óvatosak a rámenős, gyors találkozást sürgetőkkel. A durva üzenetekre ne reagáljunk, egyszerűen tegyük feketelistára az illetőt. Néhány levélváltás után – amennyiben szimpatikusnak és megbízhatónak tűnik az illető – el lehet kezdeni az internetes csevegést is, amire a legtöbb oldal lehetőséget is nyújt. Soha ne adjunk meg interneten személyes adatokat (teljes nevet, lakcímet), és anyagi helyzetünkre se tegyünk utalásokat.

3, Mikor lépjünk ki a virtuális térből?

A személyes találkozás előtt ajánlott a következő lépcsőket megjárni az ismerkedés során: levelezés, fényképcsere, internetes csevegések, telefonos beszélgetés. A randit telefonon beszéljük meg: a hang alapján meggyőződhetünk, hogy az illető tényleg ahhoz a nemhez és korcsoporthoz tartozik, ami állított magáról. Fényes nappal kerüljön sor a randira, egy semleges helyszínen, például egy kávézóban. Az esetleges csalódást nyíltan, minél hamarabb el kell mondani! A nők a túlsulyukat, a férfiak a magasságukat próbálják elkendőzni. Mind népszerűbbek hazánkban az internetes társkereső honlapok: becslések szerint nap mint nap százezer magyar kutatja a Nagy Őt a világhálón. -->