Meghalt az első újszíves gyermek

„Annyi szép élménye volt ezalatt a nyolc hónap alatt” – mondta kedd délután a fájdalmával küzdő édesanya Balatonvilágoson, ahova hétfőn érkezett fiával, az első magyar újszíves kisgyerekkel a transzplantált gyerekek számára szervezett tóparti táborba. Ablonczy László, a kilencéves babócsai kisfiú kezelőorvosa arról számolt be, hogy a néhány héttel ezelőtt elvégzett vizsgálatok eredményei szerint Balázs jól volt, és semmi nem utalt egy kezdődő akut szervkilödődési reakcióra.

„Balázs jó szívet kapott, ami jól működött, nem volt jele annak, hogy probléma merülhet fel. Egyelőre találgatni lehet, hogy mi okozta a tragédiát, jelenleg minden a ritmuszavar mellett szól, de boncolási adatok nélkül még nem lehet biztosat kijelenteni” – magyarázta az orvos, és leszögezte: a találgatásokkal ellentétben a gyerek szedte a gyógyszereit, és kizárta azt is, hogy a hőség közrejátszott volna abban, hogy Balázs szíve leállt. Reusz György professzor, a tábor orvosa azt mondta: az édesanya riasztásától számítva mintegy három percen belül megkezdték az újraélesztést. A rohammentő 10 percen belül a helyszínre ért, az orvosok egy órán keresztül próbálták visszahozni az életbe a kisfiút, de próbálkozásuk hiábavaló volt.

„Példaértékű volt a szülők hozzáállása, mindent megtettek a kisfiúért” – emelte ki Ablonczy László, aki szerint néha még túl óvatosak is voltak Balázzsal. Az orvos ugyanakkor úgy látja, a tragédiát nem lehetett volna kivédeni, az sem segített volna, ha ritmusszabályzót ültettek volna be Balázs testébe. Balázs édesanyja is úgy érzi, hogy amit tudott, mindent megtett a fiáért. „Annyira jól érezte magát még tegnap is. Reggel háromszor is kiment az erkélyre, hogy fényképet készítsen a Balatonról, mert hétfő este a sötétben már nem tudott. Bekapcsoltam neki a tévét, azt nézte, kért egy pohár vizet, felült az ágyra és akkor lett rosszul” – emlékezett a megtört szülő a tragédiát megelőző percekre. Az édesanya még arról is beszélt, hogy májusban ünnepelték Balázs 9. születésnapját, és arra készültek, hogy ősszel a család megüli a műtét egyéves évfordulóját is. [caption id="" align="aligncenter" width="460"] Édesanyja szerint rengeteg szép élménye volt az elmúlt nyolc hónap alatt
[/caption]

A transzplantált gyerekek számára Mi is nyaralunk, mi is sportolunk címmel rendezett táborban 68 gyerek nyaral és sportol egy héten át. Reusz György kedd reggel válságtanácskozást hívott össze a szülőknek. Egyéni döntésükre bízta, hogy beszélnek-e gyermeküknek a halálesetről. A táborban egyébként pszichológus is van, ezért a szervezők azt tervezik, hogy mivel a szerencsétlenség nagy nyilvánosságot kapott, a szakember elbeszélget a gyerekekkel.

Most is vár kisgyerek új szívre

A transzplantációra és a rehabilitációs táborra is nagy szükség van – hangsúlyozta Balatonvilágoson Ablonczy László, aki arról is beszélt, hogy bár a transzplantációs programnak nem mindig van pozitív kicsengése, ettől függetlenül jól működik, és nem áll meg. Balázs után egy csecsemőn is végeztek szívátültetést, a kislány azóta is jól van, és jelenleg is szerepel a várólistán kisgyerek. Az orvos szerint a balatonvilágosihoz hasonló táborokra azért van szükség, mert a szervátültetett gyerekek reményt kapnak a normális életre.

Balázs már soha többé nem megy haza

Üres a ház, a redőnyök leeresztve, csak egy kis foltos kutya mozdul a jöttünkre. Vidáman ugrálja körül az érkezőt; láthatóan már nagyon hiányzott neki a társaság. Talán épp Balázs simogatta meg utoljára, mielőtt a balatonvilágosi táborba indult. Lőrinczéket kedden még senki nem látta itthon, a tragédia híre azonban már elért Babócsára. A szomszédok mind tudják: Balázs többé nem jön haza.

 – Tegnap még láttuk, amikor indultak a táborba. A kocsiból integetett az apjának, most meg bemondták a hírekben, hogy meghalt. Talán a meleget nem bírta a kis szíve – találgatnak a szemközt lakó Budaváriék. A házuk árnyékában hűsölő két asszony azt mondja: kár volt elengedni abba a táborba a gyereket ebben a kánikulában. – A mi szívünknek semmi baja, de mi is majdnem összeestünk ettől a hőségtől délelőtt a málnásban. Az anyja mindig azt nézte, hogy mi a jó annak a kisgyereknek. Most is szeretett volna örömet szerezni neki ezzel a táborozással.

– Az iskolában szoktuk látni Balázst, kettővel alattunk járt – meséli a két Budavári gyerek, István és Tamás. – Az udvaron mostanában már ő is ugyanúgy fogócskázott, szaladgált, mint bármelyik egészséges – mondják, miközben elvezetnek Balázs nagynénjének házához. Horváth Jánosné csak az ajtóig jön. Muszáj kapaszkodnia valamiben. A haja szürke, az arca még szürkébb. Az asszony, aki néhány hónapja még vidáman, bizakodva várta haza kedvenc unokaöccsét, reggel óta teljesen összetört.

– Nem tudom elhinni – mondja. – Miért tesz próbára bennünket a jó isten? Akkor veszi el, amikor már mindenki elhitte, hogy rendbe jön. Együtt örültünk, amikor végre levehette a maszkot, aztán amikor először iskolába indulhatott. Már tervezgettük az egyéves évforduló megünneplését. Horváthné elmondta: csak telefonon tudott beszélni a testvérével, Balázs édesanyjával. – Ő sem tudja még, hogy mi történhetett. Világosan gondolkodni sem tud most – mondta. – Csak késő éjszaka várhatók haza a férjével, mert Balázs testét Balatonvilágosról Budapestre viszik. A klinikán is meg akarják vizsgálni, ahol az új szívét kapta.