Mozitúra

Egy álombéli esemény

A filmipar a profik terepe: a többség megbízások, szerződések, felkérések alapján dolgozik. De vannak, akiknél még mindig számít egy régimódi módszer: az ihlet. M. Night Shyamalan, A hatodik érzék, a Jelek és még számos misztikus és szupersikeres thriller rendezője például azt mondja, legújabb filmje, Az esemény (The Happening, hazai bemutató: június 19.) egyetlen álom szülötte: az álom történetesen pennsylvaniai lakhelye és New York között, a sztrádán talált rá.

– A gyorsforgalmi úton az ember olyan félálomszerűségben vezet – vallotta be a rendező. – És egyszer csak ott volt a fejemben az egész. Egy film néha egy cselekményötletből, néha egy figurából születik, néha a struktúra van meg legelőször. Az esemény esetében a struktúra ugrott be meg egy kép elhagyott úttal, elhagyott autókkal: az egy fantasztikus, csodás perc volt. Azonnal fékeztem, félreálltam, és gyorsan rámondtam mindent a diktafonomra. Másnap már félre is dobtam, amin addig dolgoztam: Az esemény-t akartam pontosan olyan ijesztően leírni, ahogyan legelőször megláttam.

Az igazi boldogító talán

A forgatókönyvírók felköthetik az alsóneműt: a valóság mindig utoléri, vagy lepipálja őket. A boldogító talán (Made of Honor, hazai bemutató: június 19.) című romantikus vígjáték alapja az a lehetetlen helyzet, hogy egy lány legjobb barátját, egy nőcsábász férfit kér fel nyoszolyólányának romantikus esküvőjére. A film női főszereplője, Michelle Monaghan a múlt héten egy reggeli tévéműsorban azt mondta: a történet nem lehetetlen, ő is egy jó barátját kérte fel a nemes (de kizárólag nők számára fenntartott) feladatra. A színésznő, aki büszkén mutogatta egyre kerekedő hasát – őszre várja első gyermeke megszületését – azt is hozzá tette: szerintem nincs abban semmi különös, hogy a valóság és a forgatókönyvek összekeverednek. Én is mindent elkövetek, hogy így legyen. Amikor kamionsofőrt játszottam, megszereztem a 18 kerekes járművekre való jogosítványt. Az esküvői vígjáték előtt nem sokkal férjhez mentem. Még szép, hogy véletlenül a poént is kitaláltam előre.

A Smith-család akcióban

Ne nevelj művészt! Will Smith egymás után összes gyerekét megismertette a filmszínészet örömeivel, és most megnézheti magát. A hétéves Willow összeméri erejét az apjával: az ő szereplésével készült gyerekfilm ugyanazon a napon kerül a mozikba, mint apja új akció-vígjátéka, a Hancock (hazai bemutató: július 2.). A kislány a Legenda vagyok-ban próbálta ki először a reflektorfényt, öccsének, a nála két évvel idősebb Jadennek pedig A boldogság nyomában volt az első színészi felkérése: abban apja fiát játszotta. – Apu azt mondta, bocs, kicsim, apu biztosan eltipor – nyilatkozta Willow. – Nem szép tőle. Legközelebb majd igyekszem megint olyan filmben játszani, amiben ő is benne van. Nem igazság, hogy őt nézik meg többen, és még repkedhetett is egy csomót a forgatáson.

Ausztrália és a mozituristák

Az ausztrál turistaipar az elmúlt években folyton aggódott, újabban azonban teli van reménnyel. Rátaláltak a mentőövre: Baz Luhrmann-nak hívják. A hatóságok biztosak benne, hogy – épp mint Új-Zéland esetében, ahol A Gyűrűk Ura bemutatója után 22 százalékkal nőtt az országba érkező turisták száma –, a Romeo + Júlia és a Moulin Rouge rendezőjének új, minden eddiginél nagyobb filmje, az Ausztrália (Australia, hazai bemutató: 2008. december) a kontinensnyi országra irányítja a világ figyelmét.
A történet szerint egy angol arisztokrata nő (Nicole Kidman) érkezik az országba, hogy átvegye örökségét; a hatalmas csordát egy helyi hajtó (Hugh Jackman) segítségével kénytelen eljuttatni az ország egy távoli, biztonságos részébe. A körülbelül százmillió dolláros költségvetéssel készülő látványos, kalandos és romantikus filmet novembertől több mint hetven országban mutatják be; a rendező pedig készséggel segítette hazája turisztikai hivatalát abban, hogy elindíthassák a Menj moziba, gyere Ausztráliába (See the Movie, See the Counry) kampányukat. A legvállalkozóbb szelleműek kalandparkban, térképekkel felszerelve élhetik végig a filmbeli izgalmakat: még a japán légierő támadását is.