Győz a taktus az ész fölött

[caption id="" align="alignleft" width="465"] Ezen a fesztiválon egyszerre érzi otthon magát a vájtfülő bölcsész, a pörgésre, szintetikus extázisra vágyó fiatal és a luxuautók hátsó üléséről integető csinibaba - fotó: Darnay Katalin
[/caption]Sátor, sátor hátán, sehol egy hely, ahol le lehetne táborozni. Sokan még szombat délelőtti forróságban is tanácstalanul bolyongnak sátorhelyet keresve a Balaton Soundon. Az információs pultnál a lányok csak vonogatják a vállukat, a helyiek azt mondják, Zamárdi „fullon van”, nemhogy szobát, de kempinget is nehéz találni. Aminek az itt lakók örülnek is meg nem is. Az idegösszeomlás határán van pénztáros, a pincér, de még a közterületfelügyelő is, sátorvárosok nőnek ki a földből minden árnyékos placcon, soha ekkora forgalmamat nem bonyolított még egyik intézmény sem. A nem a fesztiválra érkező strandolók a zajról panaszkodnak lapunknak, mások a szeméthegyeket viselik nehezen, és olyannal is találkoztunk, aki azt kifogásolta, hogy nagyon zsúfolt lett a vízpart.

Az idén másodszor megrendezett fesztiválra minden jegy elkelt, naponta huszonötezren buliznak itt. Sokan akár a sokszorosát is kifizetik az amúgy is borsos árú jegynek, az interneten a fölöslegessé vált belépőkre licitáltak a fanatikusok. Az néhány fesztivállátogató, akit megkérdeztünk, azt mondja, a fellépők miatt költi itt a pénzét, a legtöbben a pénteken

Szelektíven gyűjtik a szemetet

Az idén hat fesztiválon (VOLT Fesztivál, Hegyalja Fesztivál, Balatone Sound Fesztivál, EFOTT, Sziget Fesztivál, Szegedi Ifjúsági Napok) jelennek meg a speciális szelektív gyűjtőedények, amelyek a rendezvényeken keletkező papír, műanyag és alumínium hulladék begyűjtésére szolgálnak. A négy nap alatt mintegy százezer vendéget fogadó Balaton Soundon napi 40 köbméter hulladék keletkezik. A fesztivál területén nyilvános előkezelő üzem működik, ahol az utóválogatást és a bálázást bárki megtekintheti. A szelektíven összegyűjtött hulladék 15 százaléka alkalmatlan csak a továbbhasznosításra.

koncertező triphop csapat, a Massive Attack miatt jöttek, röpke felmérésünk második helyén pedig a világ egyik legmenőbb dj-je, Fatboy Slim végzett, ami egyáltalán nem meglepő. Sokan pedig azért választották a kisebb, drágább, elektronikusabb Balaton Soundot, mert itt egyszerre lehet bulizni és strandolni.

Igaz, a közönség más, mint a például a Szigeten vagy a Volton. Mire a koncertek véget érnek, a parkolókban egyre több luxusautó parkol be, Corvettek, Porschék, sokan afféle luxusdiszkóként élik meg a rendezvényt, nem a 2000-es évek elejének legkurrensebb elektronikus sztárjai miatt érkeznek. Inkább Armin Van Buurenre pörgetik kezükben a világító pálcát, bólogatnak a kőkemény négynegyedekre.
Talán ez a legnagyobb hibája a Balaton Soundnak, a koncertek után nagyon egysíkúvá válik a zenei paletta: vagy a MR2 színpadnál lépegethetünk retróslágerekre, vagy bokszolhatjuk a levegőt a tuctucra. Nyoma sem marad annak, hogy az előbb még a mondjuk az elektronikát finom és virtuóz dzsesszel vegyítő Koop koncertezett ott, ahol most kemény taktusokkal szeletelik az étert.

De talán éppen ez a bája ennek a fesztiválnak: egyszerre érzi otthon magát a vájtfülő bölcsész, a pörgésre, szintetikus extázisra vágyó fiatal és a luxuautók hátsó üléséről integető csinibaba. Az meg már csak hab a tortán, hogy amikor megkérdeztem a fesztivál melletti kávézóban, hogy van-e wifi, a pincér gondterhelten nézte az szeszesüvegeket a polcon, majd bocsánatkérően azt felelte, sajnos épp elfogyott.