Könnyen válhat rémálommá az angliai munka

Évről évre kelet-európai munkavállalók tízezreit szedik rá Nagy-Britanniában gátlástalan munkaadóik – derül ki egy, a brit sajtóban frissen megjelent riportból. A Daily Mirror cikke szerint a szigetország munkaerőpiacán szerencsét próbáló lengyelek, litvánok, magyarok, szlovákok és egyéb nációjú emberek jelentős hányada nemhogy a hőn áhított álomállást nem találja meg, de kifejezetten pórul jár a kinti munkavállalással.

A lap litván építőipari segédmunkásokat idéz, akik arról számolnak be, hogy heti 39 óra munkáért alig kilenc angol fontot (2700 forintot) kaptak fizetésként, mivel foglalkoztatójuk a legkülönbözőbb levonásokkal, így a többi között az általuk használt munkaeszközök, gépek „bérleti díjával” terhelte meg a bérüket. Beszámolójuk szerint fizetésük egynapi megélhetésre sem volt elég, így éheztek, illetve amikor már nem bírták tovább, saját megtakarított pénzecskéjükből vásárolták meg a szükséges élelmiszereket.

Nem járt nekik beteg-, illetve rendes szabadság sem, a kirúgást kockáztatták, ha távol maradtak akár egy napra is.
Korábbi híradások szerint gyakran szörnyűségesek a lakáskörülmények is, a munkaadók kis szobákba zsúfolják össze az embereket, gyakran tíz-tizenötöt is egy helyiségbe, nőket, férfiakat vegyesen. Természetesen hiányoznak az alapvető higiénés feltételek, például a kulturált mosakodás lehetősége.

Pedig a nagy-britanniai munkajogi szabályozás szigorúnak számít, a minimálórabér például 5,5–8 font között ingadozik, és természetesen minden dolgozót megilleti a szabadság. A brit munkaadók egy része azonban kihasználja, hogy a kelet-európai uniós tagországok csatlakozása óta több mint 800 ezer munkavállaló érkezett a szigetországba, és halászni tudnak a zavarosban.

Magyarok is jártak már pórul; a távirati iroda korábbi híre szerint egy csoportot munkalehetőség ígéretével csaltak ki, ám a beígért állásokból nem lett semmi. Sőt az átvert munkavállalók végül maguk kényszerültek kifizetni kiutazásuk és kinti tartózkodásuk költségeit.